Téma
Önzés idézetek
-
Senki nem akarja elhinni azt az egyértelmû és szemmel látható valóságot, hogy valahányan igen hasonlatosak vagyunk. A legtöbben inkább hisznek a láthatatlanban, valószínûtlenben: hogy a sors megíratott a csillagok állása szerint: hogy számukra létezik egy spirituális gyökerû entitás, a különlegesség és csodák világa; hogy akad olyan, aki olvas a gondolatokban; vagy hogy a végzet megjövendölhető, elkerülhető.
-
Senki sem szenved igazságtalanul. Gyötrelmeink oka messzi múltunkban gyökeredzik. Küzdelmeink, vergődéseink, életünk keresztútja vezeklés, de egyszersmind megtisztulás is. Semmi sem fejleszti annyira a lelket, mint a lelki szenvedés, semmi sem tisztítja meg jobban az anyagiságtól, mint a testi gyötrelem. A szenvedés tehát a mi Mesterünk, épp ezért a legfőbb szerepet játssza életünkben mindaddig, míg lelkünk annyira meg nem világosodott, hogy nem szorul többé a kínok ostorára.
-
Megfigyeltem, hogy a lelki sérülés százszor jobban fáj, mint a fizikai. Én például rengeteg sérülést hordozok magamban, és nagyon nehezen viselem őket. Nem tudom elviselni, ha hûtlenek hozzám, nem tudom elviselni az érzelmi zsarolásokat, a veszteségeket egy kapcsolatban. Ez az oka, hogy már nem tervezek semmit, nincs jövőképem, nincsenek álmaim, a boldog jövő elérhetetlen távolságban van.
-
Annyira erős bennünk a késztetés a barátságokra és az intim kapcsolatokra, hogy gyakran sokkal több időt fordítunk bizonyos emberekre, mint amennyit megérdemelnek. (...) Vannak furcsa, negatív, minden energiánkat kiszipolyozó barátaink, akiktől már régen meg kellett volna szabadulnunk. Brendon Burchard
-
Ha te meg tudod érteni, hogy lehet szenvedés nélkül élni, az nagyon nagy szó. De ne hidd, hogy mások is megértik. Valóban senki sem szeret szenvedni, mégis szinte mindenki keresi a fájdalmat, az áldozatot és igazolva érzik magukat, úgy érzik, önfeláldozásukkal kivívják gyermekeik, férjük, a szomszédaik és Isten elismerését. Paulo Coelho
-
A test legmélyén lakozik a lélek. Emberi szem sosem látta, mégis mindenki tudja, hogy létezik. Lélek nélkül soha egyetlen ember sem született a világra. Mert amint megszületünk, a lélek testünkbe költözik, és nem hagy el sosem minket, amíg csak élünk. Ott van bennünk, mint a levegő, amit beszívunk, születésünk percétől halálunk pillanatáig.