Téma
Örökkévalóság idézetek
-
Az ihletett alkotó az, aki tud valamit a mulandóság egyetlen földi ellenlábasáról, a halhatatlanságról, s ezt a valamit sejteti a legjobb mûveiben. De úgy, hogy megmarad a még éppen csak érzékelhető jelenségek határán, mivel ismeri a titkok természetét: mennél többet vallatják őket, annál megfoghatatlanabbak.
-
Lényem: akár egy pohárnyi víz. Testem: akár a pohár. Lelkem: akár a víz. A pohár mulandó. A víz örök. Azonos vagyok a testemmel? Akár a pohárnyi víz a pohárral, mely jelenvaló alakját adja, bár örökkévaló lényegét nem érinti. Azonos vagyok a lelkemmel? Akár a pohárnyi víz a vízzel, mely örökkévaló lényegét adja, bár jelenvaló alakja mulandó. Puzsér Róbert
-
Az én és a világ szembenállása valójában az én szembenállása a halált tartalmazó valósággal. Az én: folytonos bizalom, hogy talán megúszhatjuk. A valóság a halál, amely kívülről jön. Az énhez képest a test is külvilág. Csak ez marad meg igazi ellenfélnek, a tény, hogy el kell múlni innen. Az alapvető fikció a halhatatlanság. Az ember legmerészebb hipotézise isten, aki olyan, mint ő, de nem hal meg. Kilépni tér és idő korlátjai közül, ez az álom vagy a föltehető másvilág célja. Konrád György
-
Mindig úgy képzeljük az örökkévalóságot, hogy az valami eszme, ésszel fel nem érhető, és óriási nagy, óriási! De miért olyan bizonyos, hogy óriási? Hátha csak egy sötét kuckó lesz, képzelje! Olyanforma, mint a falusi fürdőházak, csupa korom, a szegletekben pókháló, és kiderül, hogy ennyi az egész örökkévalóság! Én, látja, sokszor ilyennek képzelem. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
-
A múltat hajlamosak vagyunk valami kőbe vésett dolognak látni, de engem egyrészt mindig nagyon érdekelt, hogy mi van, ha valami mégsem úgy volt, ahogy jelenleg hisszük, illetve mit hittek, hogyan gondolkodtak a korábbi emberek. És persze, mik azok az örök érvényû dolgok, amik mindenütt jelen vannak, akár más korba, más helyre, egyenesen, ha más világba teszek egy történetet.
-
Van, aki úgy hiszi, mindennek oka van; van, aki úgy, hogy mindennek célja és értelme. Előfordulnak, akik tagadják az értelmet, és előfordulnak, akik állítják: örökre és végleg megtalálták. (...) Ezek mindegyike hazugság. Olyan, mintha azon vitatkoznánk, sajtból vagy kiszárításig átsütött csirkemellből van-e a hold. A kozmosznak nincs értelme, mi azonban a lehető legerőszakosabban próbáljuk jelentéssel teli beszédre bírni az univerzumot.
-
Fiatalon és egészségesen azt hisszük, örökké fogunk élni. Nem aggódunk amiatt, hogy elveszítjük valamely képességünket. Azt mondják nekünk, "tiéd a világ", "határ a csillagos ég", és így tovább. Hajlamosak vagyunk a jutalmazás elhalasztására - például arra, hogy éveket fektessünk képességek elsajátításába, vagy erőforrásokat egy fényesebb jövőbe. Atul Gawande