Téma
Postás idézetek
-
A híradós objektíven és egyszerûen fogalmazza meg az adott hírt - nyilván a magyar nyelv szabályainak megfelelően. Nem fûzök hozzá kommentárt, nem teszek hozzá semmilyen gesztust; majd a televízió előtt ülő néző eldönti, hogy az elhangzottakból számára mi igaz, mit fogad el vagy mit nem. A hír feldolgozását rábízzuk a nézőre, nincs cinkos kikacsintás. Én azt gondolom, hogy ez az igazi híradózás. Erős Antónia
-
Korábban sok munkával járt megírni egy levelet, megcímezni és felbélyegezni egy borítékot, és elvinni a postaládáig. Napokba, hetekbe, esetleg hónapokba telt, mire választ kaptunk. Ma összeüthetek egy e-mailt, elküldhetem a világ másik felére, és (ha a címzett épp online van) egy percen belül választ kaphatok rá. Megspóroltam egy csomó időt és vesződséget, de nyugodtabb lett vajon az életem? Sajnos nem. A kézzel írt levelek korában az emberek általában csak akkor írtak, ha fontos mondanivalójuk akadt. Nem vetették papírra az első dolgot, ami az eszükbe jutott, hanem apróra átgondolták, mit akarnak mondani, és hogyan fogalmazzák meg. Hasonlóképen átgondolt válaszra is számítottak. A legtöbben nem írtak, és nem is kaptak havi néhány levélnél többet, és csak nagy ritkán éreztek kényszert arra, hogy nyomban válaszoljanak egyre. Ma napi több tucat e-mailt kapok olyanoktól, akik azonnali választ várnak. Azt gondoltuk, időt takarítunk meg; ehelyett tízszeres fordulatszámra pörgettük fel az élet mókuskerekét, és sokkal szorongóbbá, idegesebbé tettük napjainkat. Yuval Noah Harari
-
- Nem is tudom, miért acsarognak úgy a kutyák a postásra (...) - Mert van logikájuk. A kutya értelmes lény; a maga szempontjai szerint vonja le következtetését. Hamar megtanulja, hogy van, akinek szabad belépnie a házba - van, akinek nem. Eh bien, ki az a személy, aki leggyakrabban akar belépni, néhanapján kétszer-háromszor is bezörög - és soha be nem engedik? A postás. Kutyaszempontból tehát nyilvánvaló, hogy nemkívánatos személy, akinek az ajtón kívül a helye. Nem engedik be: mégis minduntalan visszatér. Mi tehát a derék kutya kötelessége: segít elkergetni a nem kívánt látogatót, sőt, lehetőleg igyekszik meg is harapni - hogy móresre tanítsa. Módfelett logikus gondolkodásra vall. Agatha Christie
-
Hiszek abban, hogy az embernek legyen saját zöldségese, hentese. Nem szívesen vásárolnék lefóliázott termékeket, amik ki tudja, hány kézen futottak át, ki tudja, hány naposak stb. Igénylem a személyes kontaktust, a bizalmi kapcsolatot, melynek része lehet az is, hogy a hentes időnként azt mondja: ne haragudjon, ma ne vigyen ebből a húsból!
-
A napilapok manapság alapvetően olyan nyereségorientált vállalatok, amelyek azt adják el a népnek, amit az igényel. Ahelyett, hogy irányítanák a közvéleményt, inkább követik, és igyekeznek előre kitalálni, hogy egy adott témáról mit is szeretne gondolni a nagyközönség. (...) A híradások ennek megfelelően túlnyomórészt negatívak: mivel mindig valami meglepő dologról kell szólniuk, nyilvánvaló, hogy azt helyezik előtérbe, ami elromlott, félresikerült.
-
Számos ország fizet kém-, kommunikációs vagy meteorológiai mûholdjainak felküldéséért. Aztán ott vannak a televíziós, internetes, rádiós, meteorológiai, navigációs és képalkotó szolgáltatásaik miatt az ûr felé kacsingató vállalatok. Az ûrbéli berendezések alkotják a modern élet szövetét, miközben egyre hatékonyabbak és keresettebbek lesznek.
-
Viszonylag kevéssé ismert tény, hogy egyetlen év leforgása alatt körülbelül húszmillió levelet kézbesítenek halottaknak. Az ember - a bánatos özvegyek és a lehetséges örökösök - elfelejtik értesíteni a postát, nem mondják le a lapelőfizetést, nem értesítik a távoli barátokat, nem fizetik a kölcsönkönyvtári büntetést. Ez a húszmillió ismertető, bankkimutatás, hitelkártya, szerelmes levél, reklám, üdvözlőkártya, pletyka és számla, amely napról napra a lábtörlőre vagy parkettára hullik, amit egy laza mozdulattal a korlátba vagy a levélládába gyömöszölnek, lépcsőházakban gyûlik, senki által nem háborgatottan verandákon és lépcsőkön halmozódik, és sosem jut el a címzetthez. A halottak fütyülnek rá. És ami ennél is fontosabb, az élők is. Az élőket csak kisszerû problémáik izgatják, és nincsenek tudatában, hogy a közelben egy csoda megy végbe. A halottak újra életre kelnek. Joanne Harris
-
Nem kell álszentnek lenni: én azt gondolom, a kereskedelmi tévé elsődleges célja a szórakoztatás, nem kell kultúrmissziót belerakni. Ez egy üzletszerû vállalkozás: a csatorna szórakoztat, a szórakoztatásból nézettséget, a nézettségből pedig pénzt csinál, ez a feladata, ezért kereskedelmi televízió. Ami nem nézett, az nem lesz kereskedelmi tévén, a kultúrmissziót inkább a közszolgálati tévén kellene számon kérni.