Téma
Regény idézetek
-
Donald említette, hogy mindaz, amit leír, megtörténik vele. Regénybeli figurái a lelkében kelnek ki, belőle táplálkoznak, használják agyát, szerveit - és viszont. Egymásnak adják életerejüket, gondolataikat, szenvedélyüket. Azonosulnak és felcserélődnek vele. A szörny-pszichéjûek - természetüknél fogva - különös előszeretettel tapadnak belé. Félő, hogy egyszer valamelyikük nem foszlik el, hanem benne rekedve kisajátítja testét. Egyképpen védekezhet e szövődmény ellen: mihelyt a sötét lelkivilágú figura betöltötte szerepét, ő "végeztem veled!" kiáltással eltaszítja azt. A többiek elmennek maguktól, akár a felserdült gyerekek. Létük önállósul, tőle függetlenül élnek tovább. Vavyan Fable
-
Aki egy bizonyos színvonalú irodalmon nőtt fel, annak dühítő, ha hivatásos könyvkiadó által gondozott kiadványban olyan mondatokat olvas, amelyek egyszerûen nyelvtudásbeli hiányosságokat mutatnak. Persze mindent szabad, csak nem irodalomként kellene árulni. Előállíthat mindenki olyan szövegeket, amilyeneket akar, csak ne írja elé, hogy regény. Tóth Gábor Ákos
-
Egy olyan mezőnyben, ahol egymást érik az ajánlatok, gyakran képtelenség egy bizonyos termékről a saját érdemei alapján ítéletet alkotni. Ezért inkább kérdezünk, figyelünk, meghallgatunk másokat. És bízunk abban, hogy releváns információkkal támogatják a döntésünket. A megsúgott tippek terelnek minket a megfelelő irányba, ami igencsak megnyugtató érzés. Egy bestseller megvétele amolyan biztonságos, társadalmilag megerősített döntés. Következésképpen a tömeggel menetelünk, méghozzá a kiválasztott néhány könyv, dal, étterem és kütyü irányába, miközben minden más eltûnik a porban, amit a csizmánk sarka ver fel. Barabási Albert-László
-
Az interneten nincsen Álmosvölgy, nincs olyan nyugodt hely, ahol a szemlélődő állapot gyógyító varázsát kifejthetné. Csak a városi utca végtelen, megbabonázó nyüzsgése van. A világháló stimuláló hatása - a városhoz hasonlóan - élénkítő és inspiráló lehet. Nem is szeretnénk róla lemondani. Ugyanakkor kimerítő is, és elvonja a figyelmünket. Nicholas Carr
-
Vannak, akik állandóan Facebook-szemmel nézik a világot, egyfolytában a lehetséges tweet vagy állapotfrissítés lehetőségére vadászva. Ebben önmagában talán még nincs is semmi rossz. Az írók is mindig éhes ragadozótekintettel nézték a világot, amely számukra nem volt egyéb lehetséges témák gyûjtőhelyénél. Jannah Loontjens
-
Ne higgy a meséknek! Minden sztori, amely úgy végződik, hogy "boldogan éltek, amíg meg nem haltak", ökörség. Vidám befejezés nem létezik. Sőt. Befejezés sincs. Az élet megy tovább, két kanyarral arrébb már mindig történik valami új. Legyőzhetsz hatalmas akadályokat, dacolhatsz ezer veszéllyel, farkasszemet nézhetsz a gonosszal, a végén dicsekedhetsz is vele - de az még nem befejezés. Az élet mindig odébb taszigál, megtáncoltat, meggyötör és megtör, új erőpróbát vagy tragédiát lök eléd, nem ereszt addig, amíg csak el nem éred az egyetlen valódi befejezést - a halálodat. Amíg szufla van benned, a történet pereg tovább. Darren Shan
-
Mindenkor az számít jó és nagy írónak, aki a legtalálóbban tud írni a maga korának, a kortársaknak, aki legjobban meg tud felelni a kortárs nézeteknek és hangulatoknak. Ámde nagyon valószínû, hogy a jövőben csak az marad meg igazi írónak, aki a legtalálóbb képet tudta adni a maga koráról, a kortársakról és nézeteikről. Mégpedig tekintet nélkül a mulandó nézetekre és pillanatnyi hangulatokra. Ivo Andric