Téma
Regény idézetek
-
Sok kezdő írót ismerek, akik beragadnak egy sémába, készen van a könyvük, és ügynökre várnak. Csapdába estek, mert nem engedik meg maguknak, hogy belefogjanak a következő könyvbe, tudni akarják, hogy az előző vajon, "jó volt-e", hogy ők maguk tényleg, "írók-e". Ez a fajta várakozás, nem írás és kételkedés a legrosszabb állapot egy író életében. A tanácsom a következő: ha nem találsz elég gyorsan ügynököt, de biztos vagy abban, hogy a regény készen van, és megosztható a világgal, add ki magad. Add át a mûvedet a világnak. Hadd szóljon! És írj! Szabadság!
-
A könyvek száma végtelen, a te éveid pedig végesek, s óráidat s napjaidat oly sok egyéb foglalatosság kívánja magának. Mint az üres beszédû társalkodót, úgy kerüld a tartalmatlan könyvet. Sőt ne könnyen végy kezedbe oly mívet, mely a genie lángjegyét homlokán nem hordja; a nagy író mûvét pedig mély figyelemmel tanuld keresztül. Így az olvasásnak szentelt órák nem lesznek elveszve, mint azoknál, kik választás és cél nélkül ezer meg ezer köteteket forgatnak keresztül, vagy, hogy emlékezetöket terheljék, vagy jegyző könyveiket becs nélküli apróságokkal megtömjék, vagy unalmas pillanataikat megöldököljék. Az élet csak úgy éri célját, ha tetteknek szenteltetik. Kölcsey Ferenc
-
A könyvek száma végtelen, a te éveid pedig végesek, s óráidat s napjaidat oly sok egyéb foglalatosság kívánja magának. Mint az üres beszédû társalkodót, úgy kerüld a tartalmatlan könyvet. Sőt ne könnyen végy kezedbe oly mívet, mely a genie lángjegyét homlokán nem hordja; a nagy író mûvét pedig mély figyelemmel tanuld keresztül. Így az olvasásnak szentelt órák nem lesznek elveszve, mint azoknál, kik választás és cél nélkül ezer meg ezer köteteket forgatnak keresztül, vagy, hogy emlékezetöket terheljék, vagy jegyző könyveiket becs nélküli apróságokkal megtömjék, vagy unalmas pillanataikat megöldököljék. Az élet csak úgy éri célját, ha tetteknek szenteltetik. Kölcsey Ferenc
-
Amerikában van egy állam (...), ahol minden kutyának joga van egyszer büntetlenül megharapni valakit. Azt hiszem, a regényírás is úgy született meg, hogy az íróknak joguk volt egyszer büntetlenül untatni olvasóikat. Amikor aztán látták, hogy a büntetőtörvénykönyv visszaesés esetén sem sújtja őket, rendszeresítették haszontalan üzelmeiket. Van már szabályos iktatóhivataluk, amit irodalomtörténetnek hívnak, vannak cinkostársaik és irigyeik, ezeket meg kritikusoknak hívják, s végül vannak hiszékeny áldozataik, s ezek az olvasók. Karácsony Benő
-
Felnőtt ember se azért olvas mindig, mert irodalmat akar olvasni. Hanem azért olvas, mert fáj a feje, unatkozik, el akarja ütni az időt. Detektívregényt, krimit, ponyvát kap elő. Ne legyünk fennköltek, joga van hozzá. (Ezt egy ideig kétségbe vonták.) Az irodalomnak különben is nem a ponyva az ellentéte, ellensége, hanem a rossz irodalom. Az, ami megjátssza, hogy jó, de nem az. Lengyel Balázs
-
Hittük, mert nekünk éppen csak annyit nyújtott az élet, hogy szûkösen elfértünk egymás mellett; át kellett menekülnünk egy másik világba, ahol óriások éltek, bûbájos öregasszonyok nyargalták a seprût, és jó vagy rossz szellemek döntöttek sorsunk felett. (...) Hittük, hogy az a világ létezik, képzeletben ott futkostak táltos lovaink a narancsszínû nap birodalmában, ahol eleven karddal, melyet a bőrünk alól húztunk ki, szembeszálltunk a sárkányokkal is. Alig vártuk az estét, hogy beleringassuk magunkat rejtelmes világába, megszûntünk létezni, mert vágyaink zavartalanul követhették a mesék csodálatos tájait. Lakatos Menyhért
-
Én is szeretnék Dosztojevszkijről beszélgetni, de még inkább Dosztojevszkij-hős lenni. Milyen izgatóak azok az éjszakai tömegtalálkozókkal egybekötött eszmecserék! Bárcsak valaki végighallgatná, ahogy a világnézetemről beszélek egy éjen át úgy, hogy semmi menekülési esélye: odakint koromsötét, zord orosz tél. Szécsi Noémi