Téma
Segítségnyújtás idézetek
-
Ha mi árnyak nem tetszettünk, Gondoljátok, s mentve tettünk: Hogy az álom meglepett, S tükrözé e képeket. E csekély, meddő mesét, Mely csak álom, semmiség, Nézze most el úri kegy, Másszor aztán jobban megy. S amint emberséges Puck A nevem: ha megkapjuk, Hogy most kímél a fulánk, Jóvátesszük e hibánk, Máskint a nevem ne Puck Legyen inkább egy hazug. Most uraim, jó`tszakát. - Fel, tapsra hát, ki jó barát, S Robin megjavitja magát. William Shakespeare
-
Ha szegény vagy, legfeljebb a régi, hagyományos módon árthatsz másnak: puszta kézzel, késsel, bottal, esetleg valami modernebb, nem még mindig közvetlen eszközzel, például fegyverrel vagy autóval. De ha nagyon gazdag vagy, ipari méretû erőszakot gyakorolhatsz anélkül, hogy a saját kezedet bemocskolnád. Építhetsz például egy varrodát Bangladesben, ami összeomlik, és több életet olt ki, mint bármelyik tömeggyilkos, aki maga hajtotta végre a tettét. Vagy számolgathatod a kockázat és a haszon arányát, amikor mérgező anyagokat vagy veszélyes gépeket dobsz piacra, ahogy a gyártók nap mint nap teszik ezt. Sőt ha egy ország vezetője vagy, indíthatsz háborút, és százezrek vagy akár milliók halálát okozhatod. Mégis amikor erőszakról beszélünk, szinte mindig az "alulról jövő" erőszakot emlegetjük, nem a "felülről érkezőt". Pedig nem szabad a szegények kezében lévő erőszaknál leragadni, hanem szembe kell néznünk azzal a rendszerszintû, ipari méretû pusztítással is, ami a hatalom felől szabadul a világra.
-
Gyorsan mosakszik valaki? Ne mondd rá, hogy rosszul, hanem csak azt, hogy gyorsan. Ha valaki sok bort iszik, ne mondd, hogy rosszul cselekszik, hanem csak azt, hogy sokat iszik. Mielőtt a szándékát megvizsgálod, honnan tudnád, hogy helytelenül cselekszik-e? Így nem fog veled előfordulni, hogy más lesz, amiről kézzelfogható észrevételeid származnak, és más, amit helyeselsz. Epiktétosz
-
Ha az ember profi baseballjátékos, aki éppen ütni készül, nem lepődhet meg azon, hogy egy csomó ember éppen őt bámulja, és közülük jó pár valószínûleg magvas megjegyzéseket tesz a technikájára. Egy másik jó csomó ember viszont a sörével van elfoglalva, vagy éppen szelfizik a barátaival, és mindenestül lemarad az ütésről. "Jaj, lemaradtam! Történt valami érdekes?" - kapnak aztán észbe, talán kicsit zavartan is, amiért nem figyeltek. A helyzet tehát az, hogy az emberek valójában sokkal kevesebbet foglalkoznak velünk, mint gondolnánk, még olyankor is, amikor mi vagyunk a figyelem középpontjában. Aki pedig éppen ránk figyel, azzal se tudunk mit kezdeni. Annyit tehetünk, hogy elütjük a labdát. Amy Cuddy