Téma
Sors idézetek
-
Az egyetemes istennek egyetemes vallást kellett volna kinyilatkoztatnia. Miféle végzet okozza, hogy annyiféle vallás van a földön? Melyik az igazi a sok közül, melyek mindegyike azt tartja, hogy ő az, a többi pedig mind hamis? Joggal hisszük, hogy egyikük sincs ilyen megkülönböztetett helyzetben; a vélemények megoszlása és összeütközése vitathatatlan jele a kiindulópontul szolgáló elvek bizonytalanságának és homályosságának. Jean Meslier
-
Mind úgy hisszük, hogy mi magunk vagyunk saját sorsunk kovácsai, és képesek vagyunk megváltoztatni azt. De tényleg van választásunk felemelkedés és bukás közt? Vagy egy felsőbb hatalom irányít minket? Az evolúció az, ami kézen fogva vezet minket? A tudomány mutatja az irányt? Vagy Isten az, ki közbeavatkozik, és óv minket? Minden hencegés ellenére az emberiség szomorú kiváltsága, hogy képtelen megváltoztatni saját sikerének útját. Csak arra képes, hogy eldöntse, hogyan nézzen szembe a sors kihívásaival. Reméljük, lesz hozzá elég bátorsága.
-
Bármi történjék velünk életünk során, az már valószínûleg jó ideje lesben állt. Ahhoz, hogy az elkerülhetetlent elkerülje az ember, nem elég csak a végzetünkkel szembeszállni, nem elég csak az időt megállítani, vissza kell térni a kezdet kezdetéhez. A kezdetet pedig csak akkor találjuk meg, ha a jó oldalon vetjük fel életünk könyvét.
-
Nem tudjuk, mire jutunk majd. Saját cselekvéseink karunkban, torkunkban készen vannak, előre, ugrásra, kimondásra készen. Nem tudjuk, mire jutunk velük. Diadalra, halálra, kétségbeesett, kétséges kimenetelû küzdelemre. Csak azt tudjuk: meglesz, amit teszünk. A többi az Úr dolga: ami lesz, Istennél van. Legyen meg az ő akarata, ha a magam dolgát megtettem. Folk György
-
Megverjük magunkat a mások iránti vaksággal. Az emberi sors, pontosabban az emberiben megnyilatkozó isteni sorsa: várni, amíg elmúlik a magunk vagy a mások vaksága, amíg a szemek kitárulnak, a szívek befogadnak. Generációk múlnak, évszázadok telnek ebben az örökös várakozásban; és soha nem lesz vége, sosem érkezik el a pillanat, amikor mindenki mindent és mindenkit felismert. Kertész Imre
-
Téves fatalizmus volna azt állítani, hogy elejétől végig az határozza meg sorsunkat, hogy milyen csillagkép uralkodott születésünk órájában. Akkor hiábavaló lenne minden törekvésünk a tökéletesedésre, hiszen az adott csillagkép matematikai pontossággal meghatározná minden tettünket, nem hagyva teret a szabad akaratnak. A csillagkép, amely alatt születtünk, csak életünk igen széles nyomvonalú útját, hajlamainkat, erkölcsi és szellemi tulajdonságainkat, ezzel pedig egyéniségünk rezgéseit határozza meg, éspedig azért, mert az ember mindig olyan csillagzat alatt ölt újra testet, melynek hatása megfelel a múlt élet jó vagy rossz cselekvései okozati eredményeinek. Azonban csak rajtunk múlik, hogy finomabb rezgéseket és ezáltal jobb eredményeket teremtsünk. Csak rajtunk múlik, hogy rossz hajlamainkat jóra fordítsuk, és ekképpen az okozatokat enyhítsük.