Téma
Sors idézetek
-
Meg lehet változtatni a sorsot? Egyrészről minden el van döntve, le van írva. Másrészről van szabad akaratunk. A döntéseink is meghatározzák a sorsunkat. Lehetetlennek tûnik, hogy ez a kettő - a végzet és a szabad akarat - együtt létezhessen, mégis ez a helyzet. Ahol ez a kettő összeér - ahol a végzet találkozik a szabad akarattal - ott jut szerephez az emberi viselkedés.
-
Mennyire ismerjük a jövőnket? S főleg, hogy mennyire formáljuk mi magunk, s mennyire alakítják a külső körülmények életünk eseményeit. Mi az, amit hoztunk magunkkal, s mi az, amit varázshatalmunkkal mi magunk idézünk meg? Meddig van eltervelve a sorsunk? És mennyire ronthatjuk el az életünket? Müller Péter
-
Lehet, hogy a két szót, sors és végzet, én másként használom. A végzetben benne van a vég. Az valaminek a vége, nem az eleje. A sors pedig, az, amit nem választottunk meg. A sors a kezdet, amivel kezdtünk, a végzet, ahol végzünk. Egzisztenciálisan úgy lehetne értelmezni, hogy ide lettünk dobva. Amikor megszülettünk, mintha valaki okkal dobott volna minket oda, ahol találjuk magunkat. Feldmár András
-
A szabad akarat, a képesség, hogy magunk alakítjuk sorsunkat, illúzió csupán. Létünk előre elrendeltetett, s ez ellen felesleges küzdeni. Bizonyos események kivédhetetlenek és megmásíthatatlanok, mint például a halál órája. A jövő nem fokozatosan rajzolódik ki. A lényeget illetően a fő csapásirány már ki van jelölve, és nincs más választás, követni kell. A múlt, a jelen, a jövő egy egységes egészet alkot, amely arra a szörnyû névre hallgat, hogy végzet. Guillaume Musso
-
Minden, ami velünk történik, előre el van döntve, s mi csak végigjárjuk azt az utat, ami elrendeltetett számunkra. Ez az elrendeltetés vezeti a lépteinket. Csak az a kérdés, hogy amikor döntenünk kell, tényleg úgy döntünk-e, ahogy az meg van írva, mert ha nem, akkor nem igaz az az állítás, miszerint a sorsunk eleve meghatározott.
-
A végzetet nem mindig lehet megtörni, de néha meghajlítható, vagy éppen megváltoztatható egy hatalmas áldozattal, és a szabad akarat hatalmas erejével. Legtöbbször azonban a végzet az erősebb. Legtöbbször csak szemlélői vagyunk, figyeljük, ahogy mûködik. Azt hisszük, hogy szerepünk van benne, de ez rendszerint tévedés. Inkább szemlélők vagyunk, nem résztvevők.