Most arcomon az ájult, régi láz: Létembe látok könnyes ablakon S szeretnék élni bús hallgatagon,

Kapcsolódó idézetek

1. Ma fáj kinézni. Köd az ablakon. A szó nekem ma durva, színtelen. Karomra hajtom álmodó fejem, S a némaság meséit hallgatom. Sík Sándor
2. Valami megszûnt bennem, elpusztult rég, arcomon nem láthatod, de belül üvöltenék.
3. Színem változik, arcomon méreg sáppad, a hû értelem elhagyott, titkon könnyezem is, tudom; lassú tûz, szerelem kínoz, elégek én. Quintus Horatius Flaccus
4. Mintha ifjúságom bús öregkor lenne. Nem szeret, nem lángol piros szenvedéllyel; Borús, barna árnyék borul a lelkemre, Mely beteg és sápadt, mint hûs, holdas, éjjel. Jovan Ducic
5. Most már járom kálváriámat, Volt arcok utánam köszönnek S vén szívemre, míg botorkálok, Kegyetlenül, gúnyosan jönnek Új szerelmek s még fájóbb könnyek. Ady Endre
6. Lennék a könnycsepp arcodon, Lennék egy dallam ajkadon, Lennék én az út, hol csendben jársz.
7. Csönd. Ajkaim lezárvák. Ringass: árva az árvát, Igy, sírj csak, rámhajolva, Meghalni volna jó ma... Tóth Árpád
8. Nézd: ez a fátyolos szem csak sírni tanult S most halálos boldogságában is csak könnyel van tele. Elemészt engem imádott ajkad részeg illata, De mást nem akarok már: hadd pusztítson el a rám zuhanó gyönyör. Török Sophie
9. Keserû halál, hogy tőled el kellett örökre válnom. Hordom hát magamba rejtve égre nőtt, szikár magányom.
10. Régi nóták kezdenek halkulni, Régi álmok csöndesen fakulni, Régi szemek tûnt napokba néznek: Álom, álom, rossz álom az élet. Juhász Gyula