Téma
Stílus idézetek
-
A beszélgetésnek, ha van ilyen mûfaj, a köztesség a lényege: a két beszélgető közötti térben, a kérdés és a válasz köztes idejében történik meg. Kötetlennek tûnik, de van szerkezete; szakmai, mint egy tanulmány, de érezhetően személyes is. A stílusa pedig egyszerre viseli magán a nyilvános megszólalás és a magánbeszéd jegyeit.
-
Az elképzeléseid a helyesről és a helytelenről pontosan azok, amik: elképzelések. Ezek a gondolatok alkotják az alapját és teremtik meg a lényegét annak, aki vagy. Egyetlenegy okod lehet rá, hogy változtass rajtuk, egyetlen cél szentesíti a módosítást: ha nem vagy boldog azzal, aki vagy. Neale Donald Walsch
-
Nem hallottam még olyan esetről, amikor ruhának, frizurának ítéltek oda egy állást, elismerést, hacsak nem divattervező volt az illető, vagy hogy valakinek a sminkjébe szeretett bele későbbi párja. Fontos a látvány, oda kell rá figyelni, adni kell rá, de ami tartós vonzást, szimpátiát nevel a partnerekben, az a kisugárzás és a kommunikáció. Mikola Péter
-
Általában véve úgy véljük, hogy pontosan ismerjük a preferenciáinkat és a személyiségünket, igazából azonban egyáltalán nem ismerjük önmagunkat (és határozottan nem annyira jól, mint amennyire hisszük). Ugyanúgy megfigyeljük önmagunkat is, ahogyan megfigyeljük és megítéljük mások cselekedeteit - és ezekből a cselekedetekből következtetünk arra, hogy kik vagyunk és mit szeretünk. Dan Ariely
-
A szépség mindig a szemlélő tekintetében rejlik. Mindig lesznek olyanok, akik bájosnak tartanak, függetlenül attól, hogy mennyire csíped ki magad. Mások viszont elborzadnak majd tőled. És egyáltalán nem számít, hogy ki vagy, egyszerûen ilyen az élet. Úgyhogy igazából az egyetlen vélemény, ami számít, az a sajátod.
-
A mi társasági énünk mások elméjének az alkotása. Még az oly egyszerû tény is, amit csak úgy nevezünk, hogy "meglátogatunk valakit, akit ismerünk", részben értelmünknek egy ténye. Annak a lénynek testi látszatát, akit magunk előtt látunk, mindig mi magunk töltjük meg róla alkotott fogalmainkkal s a róla való elképzelésünkben ezeké a fogalmaké a legnagyobb rész. Oly teljesen betöltik az arcot, oly pontosan tapadnak még az orr vonalához is, oly finoman árnyalják még a hangnak a zengését is, mintha ez sem volna más, csak egy átlátszó burok, - hogy ahányszor látjuk ezt az arcot s ahányszor halljuk ezt a hangot, mindig a mi fogalmainkat találjuk meg és hallgatjuk újra. Marcel Proust
-
Nem a díj az igazi eredmény, hanem ha egy jelenet jól sikerül, és ha a figurán keresztül önmagamról is tudok mondani valamit. Olyan ez, mint amikor az ember akkora őszinteséget vág valakinek az arcába, hogy senki nem hiszi el, és ez már szinte jólesik - állok a színpadon vagy a kamera előtt, játszom a szerepem, és csak én tudom, hogy bizonyos mondatok vagy gesztusok rólam szólnak, titokban elárulom magam. Tóth Orsolya
-
Szerintem elsősorban egyének vagyunk, és csak másodsorban férfiak és nők - néha egy-egy férfi személyiségét sokkal közelebb érzem a magaméhoz, mint egy másik nőét. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem találkozunk bizonyos fajta gondolkodásmóddal vagy magatartással gyakrabban a férfiak, mint a nők között, és viszont, de ez az adott egyénről nem árul el semmit. Mondjuk talán úgy, hogy a férfi- és a női lélek vagy gondolkodás között vannak ugyan különbségek, de elég nagy "közös metszetük" is van. Rakovszky Zsuzsa