Téma
Szenvedély idézetek
-
Mindegyikünknek van egy ikerlelke, más szóval ikerlángja, aki kezdetben velünk együtt teremtetett meg. Isten titeket és az ikerlángotokat ugyanabból a "fehér tûztestből" teremtett meg. Ezt a fehér, tojásdad formát választotta ketté, a két lény szférájává: az egyiket hímnemû polaritásúvá, a másikat nőnemûvé, de mindkettőt azonosságuknak ugyanazzal az eredeti, spirituális, egyedi mintájával.
-
Úgy gondolkodjatok, mintha minden gondolatotokat lángbetûkkel írnák fel az azúrkék égre, hogy mindenki láthassa azokat. És ez így is van. Úgy beszéljetek, mintha az egész világ egyetlen fül volna, amely azt hallgatja, hogy mit mondotok. És ez így is van. Úgy cselekedjetek, mintha minden cselekedetetek a saját fejetekre szállna vissza. És ez valóban így is van. Mikhail Naimy
-
- Honnan tudod, hogy Szerelem? - A nagymamámnak volt egy igen érdekes elmélete. Azt mondogatta, jóllehet úgy születünk, hogy valamennyiünkben van egy doboz gyufa, magunktól nem tudjuk meggyújtani a gyufaszálakat, szükségünk van... oxigénre, meg egy gyertya segítségére. Csakhogy ez esetben az oxigénnek példának okáért a szeretett személy lélegzetéből kell származnia, a gyertya lehet bármiféle érintés, simogatás, szó vagy hang, amely elsüti a robbanókészüléket és lángra gyújtja az egyik gyufát. Ilyenkor egy pillanatra heves érzelem vakít el bennünket. Bensőnkben kellemes meleg árad szét, amely az idő múlásával lassan-lassan elenyészik, míg egy újabb robbanás fel nem éleszti.
-
Alapjában véve, akárhogyan nézzük is, mindannyian kollektív lények vagyunk. Hiszen milyen kevés az, ami bennünk a szó igazi értelmében saját tulajdonunk! Mindannyiunknak kapnia kell és tanulnia azoktól, akik előttünk éltek, és azoktól is, akik kortársaink. Még a legnagyobb lángelme sem vinné sokra, ha mindent saját bensőjéből akarna meríteni. Johann Wolfgang von Goethe