Téma
Színésznő idézetek
-
Vannak színészek, igazi nagy mûvészek, akik ösztönösen vagy tudatosan nem alakulnak át az író fantáziájának kívánsága szerint, hanem mindig magukat adják. Ugyanazok, csak a külső habitusuk változik, egy síkban modellálják szerepeiket és mégis nagyszerûek, mint az egyiptomi reliefek. Viszont vannak olyanok, akik minden szerepben az író képzeletének ezerféle szülötteiben, saját egyéniségük ezerféle változatai szerint, lelkük színpompáját revelálva nyilatkoznak meg. Az előbbieket elismerve nagyszerûségüket jogtalanul kisebbítik a "mindig ugyanaz" megjegyzéssel, az utóbbiakat ugyancsak jogtalanul illetik a "mindig más és mindig meglepő" dicsérő jelzővel. Mindkettő hajlam és akarat kérdése, de mindkét változatnak előfeltétele a tehetség, amely abban a szuggesztív erőben nyilatkozik meg, mellyel a színész a közönséget magával ragadja. Beregi Oszkár
-
A filmben az alakítás szanaszét van szeletelve. A figura legértékesebb pillanatai veszhetnek el így. Ugyanakkor a kamera, ha igazi mester irányítja, bizonyos dolgokat olyan közelségbe tud hozni, mint a színpad soha. Sok múlik rajtunk, színészeken; ezért aztán a gyengébb produkciókat sem szabad félvállról venni. Ruttkai Éva
-
Én mindig éreztem ezt a nyomást magamon, hogy a nőiesség független és erős ikonja legyek, és nehogy úgy nézzek ki, mint hogyha az egész életem csupán valami srác körül forogna. De szeretni valakit, és az, hogy szeressenek, nekem nagyon sokat jelent. Mindig viccet csinálok belőle, meg hasonlók, de nem lehet, hogy mindent, amit teszünk életünkben, azért tesszük, hogy kicsit jobban szeressenek?
-
Kell ehhez a pályához egy alapvető tehetség, de az csak az alap, azon túl kicsit úgy mûködik, mint egy film, amit az ember leforgat, és aztán az utómunkában még úgy nyolcvan százalék rákerül. A színészettel is így van ez: a tehetség nagyjából húsz százalék, és ahhoz jön még a szorgalom, a szerencse, a szocializálódás, hogy ki milyen stílust, minőséget és ízlést szív magába, milyen kollégák között van, milyen rendezőkkel dolgozik együtt, lesznek-e mesterei, olyan kollégái, akikre fel tud nézni, megtanulja-e, mikor kell nemet mondani, mikor kell igent mondani. Ezek a kérdések mind fontosak. Schell Judit
-
A színészet egyik legértékesebb adománya az, hogy nem ítélkezni kell, hanem fel kell fedezni magunkban azt a valamit, ami a dolgok érzelmi tudatosságával függ össze. A színészek olyan helyzetekbe kerülnek bele, amilyenekben korábban még nem volt részük, de azáltal, hogy eljátsszák azokat, végül igazából rátalálnak önmagukra. Mindennek az az eredménye, hogy amikor az ember befejez egy munkát, mélyebb tudatossággal kezd bele a következőbe. Javier Bardem
-
A legtöbb nő számára van valami különösen hódító abban, ha valaki az erős karját ajánlja fel nekik; nem az adott pillanatban vágynak fizikai segítségre, inkább arról van szó, amikor a segítség érzése, az erő, mely rajtuk kívül álló ugyan, ám mégis az övék, találkozik a képzelet szakadatlan vágyával. George Eliot