Téma
Színház idézetek
-
Minden mûnek van valami reáliaalapja. Arra épül a történet, és onnét dobbantva akar mély létproblémákat feltárni. A valóságalapot egy mû sem nélkülözheti, nem ugorhatunk át a transzcendenciába, a világ csak sejtett, ám a mûvészet által mindig érintett részébe úgy, hogy nem a valóság talajáról dobbantunk. Háy János
-
Az ember jól-rosszul mégiscsak végigjátssza a maga vállalta szerepeket mind sorjában. Csakhogy nem, mint a színpadi, csinált történetekben, egy fő személy szándéka után igazodik a többieké; a valóságban mindenki külön fő személy önmagának, és senki sem vállal mellékes szerepet; magáért magának játszik. Kaffka Margit
-
Nincs is semmi, ami élénkebben tárná fel előttünk, mik vagyunk s miknek kellene lennünk, mint a színpad és a színészek. Avagy mondd: nem láttál-e még olyan színdarabot, melyben királyok, császárok, főpapok, lovagok, úrhölgyek s más egyéb személyek szerepeltek? Az egyik a rablót játssza, a másik a csalót, az a kereskedőt, amaz a katonát, egy másik az okos bolondot, a harmadik a szerelmes bolondot: mikor aztán a darabnak vége, s a színészek levetik maskarájukat, egyik olyan, mint a másik. (...) Ugyanaz történik, lásd, e világ színpadán és folyása szerint is: van császár, főpap, szóval, ahány szereplő csak lehet valamely színdarabban. Mikor azonban a darabnak vége van, azaz ha vége az életnek: a halál minden szereplőt kivetkőztet öltözetéből, mely a többitől megkülönböztette, s a sírban aztán egyenlőkké lesznek valamennyien. Miguel de Cervantes
-
A vicc akkor is elsül, ha nincs poén, csak a színész úgy mondja el, mintha lenne. Ez olyankor fordul elő, amikor szöveget felejt az ember, vagy éppen magát a viccet. A néző a hangsúlyból viccnek érzi, és ugyan nem érti, de mivel az egész nézőtér nevet, azt hiszi, vele van baj. Ezért kell a sok néző, ezért jó a telt ház, mert szöktetik egymást a nézők. Sándor Erzsi
-
Minden olyas túlzott dolog távol esik a színjáték céljától, melynek föladata most és eleitől fogva az volt és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát. William Shakespeare
-
Annyiszor hallottuk már, hogy a kutya se fog ebbe vagy abba a színházba járni, és különben is jön a tévé, a videó, a film, meg a színházi felvétel. A közösségi élmény létszükséglet. A moziban is az a jó, hogy együtt bámulunk, zörög a vetítőgép, meg a másik kukoricás zacskója. A színházban pedig lesed, hogy a többiek felöltöztek-e rendesen, nevetnek-e, köhögnek-e, hogy lesz-e közös vastaps.
-
A legjobb színészek, táncosok és zenészek vég nélkül küzdenek és gyakorolnak, csak hogy a bemutató estéjén a nézők azt mondják, jaj, de könnyen megy nekik. A közönséget az előadás varázslata ragadja magával - a múzsa fenséges misztériuma -, nem pedig a gépiesen begyakorolt mozdulatokból fakadó teljesítmény. Senki nem tapsolja meg a 10 ezer óra gyakorlást, csupán azt a 90 perces remekmûvet, a verejtékszagú órák végtermékét.