Téma
Szomorú szerelem idézetek
-
Harmatkönnyet hullajtott a golgotavirág Örömében a kapunál "Jön már, jön már az én kedvesem" Kiált a rőt rózsaszál Sarkantyúfû felrikolt; "Hallom már a lépteit Neki, kivel Sorsom közös s nem számolom vétkeit" "Elkésett" zeng a fehér rózsa szirmáról keserves siralom "Várnék rá bármeddig" susogta a liliom. Alfred Tennyson
-
- Ne keljünk fel innen soha többé. Csak ülünk majd, és ölelem a kezed. Kinő a szakállam, aztán kihullik a hajam, és mi csak ülünk, és öleljük egymást. - De én közben elhízom. Csúnya, kövér, öreg nő leszek, és akkor nem akarsz ölelni. - Sosem leszel öreg. És én mindig kívánni fogom az ölelésed. - Jönnek majd szebb nők, fiatalabbak. Először csak lopva mersz rájuk sandítani, aztán utánuk fordulsz, aztán majd fölkelsz és itt hagysz engem. - Soha nem kelek föl mellőled. Csak most ne menj el. Gyurkó László