Téma
Tánc idézetek
-
A vetélés már-már zsigeri szinten magányos, fájdalmas és elkeserítő élmény. Ha megtörténik, könnyen élhetjük meg személyes kudarcként, holott nem az. Vagy tragédiaként, pedig attól függetlenül, hogy az adott pillanatban mennyire kétségbeejtőnek érződik, szintén nem az. Azt senki sem mondja el, hogy a vetélés gyakori jelenség, jóval több nővel megtörténik, mint gondolnánk, főleg ahhoz képest, hogy mekkora csend övezi. (...) Nem több egy természetes biológiai döccenésnél, amelynek során egy megtermékenyült petesejt, valószínûleg nagyon is jó okból, kénytelen volt kilökődni. Michelle Obama
-
Az összeesküvés-szindróma egyfajta társadalmi betegség: sokan képtelenek elfogadni a megtörtént esetek triviális magyarázatait, inkább valami okkult hatalom kezét látják a dolgok mélyén, és hát ezzel a felelősségek elől is remekül el lehet menekülni: nem, ez nem a mi hibánk, hanem a tudodkié. Hát így megy ez. Umberto Eco
-
A csecsemőhalál olyasvalami, amiről nem tudjuk, hogyan beszéljünk: a vetélések kimondatlanok maradnak, a halva születések hírét gyakran bénult csend fogadja. Senki sem akar rossz dolgot mondani, ezért inkább nem is mond semmit. Az új szülők a gyermekük nélkül egy olyan klub tagjaivá válnak, ahová sosem jelentkeztek, ahová láthatatlanul számûzik őket. Az élet sosem tér vissza a régi kerékvágásba. Hayley Campbell
-
A háború úgy kezdődik, hogy az emberek, mindenütt a világon, szobákban ülnek, napi gondjaikról, becsvágyaikról beszélnek, s aztán egyszerre kiejti valaki ezt a szót: "háború" - s akkor nem hallgatnak el, nem merednek maguk elé szótlan iszonyattal, hanem minden hangnemben, természetes hangsúlyozással felelik: "háború" - s arról beszélnek, lehetséges-e, s mikor, s milyen mértékben? Így kezdődik. Márai Sándor
-
Azt akarjátok, hogy mindenki elhiggye: ti vagytok a tökéletes pár, akiket egymásnak teremtettek. (...) Igazából fogalmatok sincs, hogy milyen érzés, amikor valaki találkozik az igazival, ugye? Hogy milyen, amikor az egész világ elolvad, és úgy érzed, mintha egy cunami söpört volna el. És a világon senki más nem létezik, csak te és az a férfi.
-
A világ tele van valószínûtlen barátságokkal. Hogy ezek hogy jönnek létre? Úgy, hogy míg az egyik ember szükséget szenved, a másik kész segítő kezet nyújtani. Mikor ilyen kedvességgel találkozunk, végre képesek vagyunk becsülni azokat, akiket korábban leírtunk, és mielőtt észbe kapnánk, a szövetség megköttetik, tekintet nélkül arra, hogy mások megértik-e. Igen, valószínûtlen barátságok szövődnek nap mint nap. Senki sem érti ezt jobban, mint a magányosak. Sőt, mi több, ők épp erre számítanak.