Téma
Tánc idézetek
-
Miért nem lehet előre megérezni, már reggel, például amikor felkelek, hogy ma olyan szörnyûség leselkedik rám, amilyent még sohasem éltem át? Miért nem jelzi előre az idegrendszerünk, amelyről a suliban és a könyvekben és az újságokban annyi rejtélyeset lehet olvasni? Az idegrendszerünk megmagyarázhatatlan érzékenységéről, a kideríthetetlen eredetû megsejtésekről. Hülyeség. De ha nem hülyeség, tehát ha igaz, amiket már összevissza olvastam, akkor az én idegrendszerem érzéketlen, hiányos, fejletlen, gyenge, megbízhatatlan. Szilvási Lajos
-
Az emberiség csak azokért rajongott, akik a pusztulásba vitték. A történelem említést sem tesz olyan uralmakról, melyek alatt a polgárok békésen hunyták le szemüket, sem az alattvalói által mindenkor lenézett bölcs hercegről; a tömegnek csak a regényesség van ínyére, még ha mindene rámegy is. Emil M. Cioran
-
Még ha a galaxis számos bolygóján számíthatunk is élőlényekre, ők valószínûleg nem törődnek velünk. Ezek az életformák rendkívül változatosak lehetnek, óriási gázfelhők, önszervező mágneses mezők vagy éppen krumpliszerû lények mozdulatlan sorokban, esetleg égi harmóniákon merengő bolygóméretû vegetáció, egy planétányi zuzmótelep a sziklák napsütötte oldalához tapadva. Nincs okunk feltételezni, hogy az ilyen létformák bármelyikét is érdekelné, mik vagyunk és mifélék a céljaink. Így pedig - bár valószínûleg más bolygókon is van élet - az ufók majdnem biztosan nem egyebek mint... mint azonosítatlan repülő tárgyak. Azonosítatlan objektumok, de nem azonosíthatatlanok vagy földönkívüliek. John Allen Paulos
-
Valahányszor elfog a bánat a világ állása miatt, a Heathrow repülőtér utasvárójára gondolok. Kezd elterjedni az az általános vélekedés, hogy a gyûlölet és a kapzsiság világában élünk. De én nem így látom. Nekem úgy tûnik, a szeretet mindenütt jelen van. Előfordul, hogy nem különösebben méltóságteljes vagy említésre méltó, de mindig ott van: apák és fiúk, anyák és lányok, férjek és feleségek, barátnők és barátok, régi cimborák. Mikor a gépek becsapódtak az ikertornyokba, tudtommal a halál előtt álló emberek telefonhívásainak egyike sem a gyûlöletről vagy bosszúról szólt. Mind a szeretet üzenetei voltak. Az az illetlen érzésem van,hogy ha jól körülnézünk, akkor igazából szerelem vesz körül minket.
-
Nem is az a lényeg, hogy beszélgessünk az álmokról és azok lehetséges értelméről vagy esetleges értelmetlenségéről, hanem kizárólag az, hogy az álmokat minden várakozástól mentesen elmondjuk, gyakorlatilag, mint a mozgóképszínházban, egyszerûen csak a fejünk belsejéből a külvilág üres vásznára vetítsük, és ezzel a véletlenül arra járóban vagy a szándékosan elébe lépő szemlélőben felkeltsünk valamit, egy kis szerencsével talán valami érdekeset, fontosat vagy maradandót. Robert Seethaler
-
Valamilyen rejtélyes okból kora gyerekkoromtól azt képzeltem, az életem valójában egy regény. Ahol a kezdődő, beteljesülő és elmúló szerelmek mindig mások, és ahol én vagyok a regényhősnő. A regényes szerelmek persze ritkák és múlékonyak, semmi közük egy tartós, életre szóló kapcsolathoz. A vágy szinte lehetetlenné teszi az igazi szövetséget. Elrontja, kikezdi. A lelkem mélyén nyilván tudtam, örökké nem lehet szerelmes az ember. Mégis minden alkalommal ott lappangott bennem ez a különös szerelmi maximalizmus, más szóval a rettegés, hogy valójában megalkuszom, nem pedig megállapodom valaki mellett. Vass Virág
-
A világ ilyen téren is nagyot változott a rendszerváltás óta. Míg régebben a válásoknál a férj ment tönkre, hiszen a gyerekek miatt szinte mindig a nő kapta a lakást, vagyon meg kevés családban volt, ma már más az ábra. Kiváltképp a felső középosztálybeli családoknál, amelyekben megengedhetik maguknak, hogy a nő ne, vagy ne sokat dolgozzon, a férfi pedig úgy zsonglőrködik az általa keresett pénzekkel, ahogy akar. Válópereknél aztán az addig magas életszínvonalon élő nők gyakran nagyot koppannak, mert könnyen kiderülhet, hogy az égvilágon semmijük nincs a közös otthonon és az autókon kívül.