Távkapcsolat idézetek

A vallások láthatatlan falakat állítanak, melyek elválasztanak bennünket, mesterséges különbségeket hozva létre az emberek között.

Az ártatlanok elpusztulnak, a gonoszok pedig virulnak. Az igazság ravasz, körömfont kiforgatásával nemesnek állítják be magukat, az emberek meg elveszítve a józan ítélőképességüket földig hajolnak előttük, és a rabszolgaság minden formáját hajlandóak elviselni. Dean Ray Koontz

Az ember szabad: de megszûnik az lenni, mihelyt nem hisz szabadságában: és minél több hatalmat tulajdonít a végzetnek, annál többet rabol el saját szabadságából. Gian Giacomo Geronimo Casanova

A könyv a mûveltséget demokratizálja, amikor bárkit, a legalacsonyabb társadalmi rétegbe tartozó embert is, a szellem arisztokráciájának közelébe emeli, ennek szellemi kincseiben korlát nélkül részelteti. Kornis Gyula

Hogy milyen lesz a jövő? Ez itt a nagy kérdés. (...) Mi van akkor, ha elunom? Amikor már mindent megtettem, és meghódítottam mindent, akkor mi marad? Miben leli örömét az, aki örökké él, egy olyan világban, amelyik már nem tud több meglepetéssel szolgálni neki? Darren Shan

Vállamon a bárányos éggel, s a nemvalósuló reménnyel Nagy László

Cselekszik tehát, önpusztítóan, mint Racine teremtményei, akik úgy halnak bele a megvalósíthatatlan megvalósításának kísérletébe, hogy áldozatuk a világ megváltoztatására ösztökélje azokat, akik tanúi voltak tragikus pusztulásuknak. Szilvási Lajos

A rossz sohase olyan rossz (...), ha az ember rá tud kényszeríteni valakit, akit ismer és szeret, hogy vele együtt szenvedje el. Ez rendszerint nem megy, mindenki túlságosan el van foglalva a maga bajával, és ők akarják rávenni az embert, hogy velük szenvedjen. De ha sikerül, könnyebb elviselni, hogy ez az átkozott világ megy tovább közönyösen a maga útján, s nem vesz tudomást róla, hogy az ember ott áll az utcasarkon. Persze, az ilyesmi nem gyerekjáték a barátok számára. Az ember pokolian érzi magát, amikor szenvedni látja őket. (...) A börtönben egyvalami volt jó: általánossá tette a rosszat, így aztán a szenvedéseik is egyenértékûek voltak. Nem kellett veszekedniük és kölcsönösen az együttérzés hiányával vádolniuk egymást.

A halál közelségében csak még jobban áhítjuk a létezést. A világ nem más, mint a szélsőségeket elválasztó vékony határvonalak együttese. Harlan Coben

Ha az igazi szabadságot akarod elnyerni, a filozófia rabszolgájának kell lenned. Epikurosz

Egy ponton talán elfogadjuk, hogy az álom rémálommá vált. Azt mondjuk magunknak, hogy a valóság jobb. Meggyőzzük magunkat, hogy jobb, ha nem álmodunk egyáltalán. De a legerősebbek közülünk, a legmeghatározóbbak, kitartanak az álmaik mellett. Vagy egy új álom előtt találjuk magunkat, amire nem is számítottunk, és felébredve minden ellenére reményt érzünk. És ha szerencsések vagyunk, ráébredünk, minden ellenére, az életünk ellenére, az igazi álom az, hogy képesek vagyunk álmodni.

Superman végső soron egy idegen életforma. Õ egyszerûen csak a ránk rontó valóságnak ad elfogadható arcot.

Egy vallásos közösségben való részvételre lehetőségként tekintünk, csak olyan közösséget választunk, ami megadja nekünk azt, amit a vallástól elvárunk. Néhányan érzelmi beteljesedést kereshetnek. Néhányan pedig társadalmi kapcsolatokat kereshetnek. Néhányan pedig életük speciális problémáira találhatnak erkölcsi irányítást és segítséget. Így válnak a vallásos intézmények a kényelem, a nyugalom, a szellemiség és az erkölcsi gondolkodás piacává. Barry Schwartz

Akik (...) úgy vélik, hogy a kaland veszélyes, maradjanak csak a hétköznapok rabságában, és meglátják, hogy idő előtt meghalnak. Paulo Coelho

A modern kultúrák tagjaik számára a szabadságot és a vágyakozás szabadságát tekintik megfelelő életcélnak. De az ember szabadságának rettenetes nagy ára van, egy egész bolygó. Csányi Vilmos

Városon mintegy színjátszói vagyunk az életnek, s csupán szerepei tulajdonaink; falun magok vagyunk a személyek, sajátunk az élet úgy bajával, mint örömével együtt. Városokon szétoszlunk érzeményeinkkel, s kis köreink biztos érzelmei elfúladnak a zaj tengerében; falun önmagunkba vonulva boldogítnak azok: itt hozzánk simul az élet, mely városon bő köntösként áll el tőlünk. Fáy András

Az emberek azt hiszik, hogy amikor meghalnak, a Fény megnyílik, és magába szippantja őket. Az esetek nagy többségében ez történik. De időnként - elég gyakran - a lélek ide van láncolva. Időnként azonban a halottak lelkei, amelyek össze vannak zavarodva, vagy haláluk erőszakos körülményei tartják itt őket, egyszerûen képtelen itt hagyni egy szerettüket, olyan helyeken csoportosulnak, ahol akad elég Erő, hogy táplálja őket, és így többek lesznek, mint egy tarkóba lihegett hideg sóhaj, mint egy puszta emlék.

Mióta elment, úgy érzem, mintha álom és valóság között lebegnék.

A bizonyosság kegyetlen állapot. Korlátozza a lehetőségeinket és elzár minket a valós világtól. Ellen J. Langer

A valóság a nap végére távol áll a reményeinktől.