Túrázás idézetek

Ha úgy látod, hogy minden elveszett, Menj őserdőkön, tengereken túlra Ajánlani fel két munkás kezed. Menj hát, ha teheted. Reményik Sándor

A tagadás kellemes üdülőhely, ha viszont ott telepszel le, az életedbe kerülhet.

A vándorló madár elindul valahonnan, és elindul valahová. Az ősi ösztönök pókhálója abban a pillanatban összeköti az életnek, a földnek, a szívnek és gyomornak ezt a két helyét, s erről letérni éppen úgy nem lehet, mint a vonatnak a sínekről. Elpusztulhat az egész csapat, elpusztulhat minden gólya az utolsóig, de az utolsó, a legutolsó ugyanezt az utat keresi meg, mint ahogy egyik szobából a másikba átmenni csak az ajtón lehet. Fekete István

A tudományhoz nem visz széles országút, s csak azok remélhetik, hogy napsütötte ormait elérik, akik nem riadnak vissza attól, hogy meredek ösvényeinek megmászása fáradságos. Karl Marx

A haláltól nem félek. (...) Ha az utcán sétálunk, éppen olyan könnyen érhet szerencsétlenség. Így aztán miért féljek a hegyektől?

Én olyan optimista vagyok, hogy egy csónakkal elindulnék Moby Dick után, és még tartármártást is vinnék magammal. Zig Ziglar

Megérkezünk a fizikai test nevû ûrszkafanderünkben, tapogatjuk a képzeletbeli zsebeinket és... nincs használati utasítás. Nincs térkép. De van cél. Van küldetés. Iránytûdön az értékrend az Észak, a szenvedély a Dél, a tehetség a Kelet, és a szükséglet a Nyugat.

Aztán meglátott a moha között egy hangyát. Kicsike kis sárga hangya volt, és hatalmas nagy fenyőtût cipelt. Elakadt vele, kínlódott. "Vajon hova viszi? Milyen nagy akarat van benne! Mennyi sok akarat van a világon, lent és fönt és mindenütt. Sokféle nyüzsgő összevissza akarat, ami mind előbbre visz valamit... de mért és hova, ki tudja azt?..." Wass Albert

Az igazi Hagyomány ez: a mester sohasem mondja meg a tanítványának, hogy mit csináljon. Csak útitársak ők, akik együtt szembesülnek a rácsodálkozás nehéz élményével, amikor ajtók csukódnak be, és horizontok nyílnak meg előttük, amikor az észlelés állandó változásban van, amikor a folyók keresztezik az útjukat - amelyeken nem átkelni kell, hanem végigmenni. Paulo Coelho

Az ember gyorsabban ér a dombtetőre, ha inkább a saját lábát nézi, és nem állandóan a csúcsot. Michael Crawley

Számtalan kilométert gyalogoltam, hogy felfedezzek dolgokat, amelyeket már tudtam, mindnyájan tudunk, csak oly nehéz elfogadni őket. Paulo Coelho

A hegymászó-mentalitás része a környezetünk iránti figyelem és ezáltal a természetvédelem. Hogyan értékelhetné az a természetet, akiben nincs meg a kellő késztetés a megismerésére? Erőss Zsolt

A séta csak régen volt úri huncutság, meg a naplopás dicsérete, manapság az út szélén bandukolni szégyen, a csóróság megalázó mélye. Gyalog faluhelyen az jár, akinek nem futja másra, vagy elment az esze, és a szabályt feloldó kivételek - gyerek vagy kutya legeltetése, kocogás látványosan drága sportszerekben, szerelmes andalgás szoros derékfogással - egyfelől nem ide tartoznak, másfelől elenyésző a mérték. Grecsó Krisztián

Mivel az utak felejtenek, időnként végig kell menni rajtuk. Kemény István

Talpnyalókat nyeregbe törni unalmas dolog. Egy gondolkodó embert nem könnyû, viszont annál élvezetesebb. Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko

Írjunk, fessünk, főzzünk, teremtsünk, szolgáljunk, szerelmeskedjünk, dolgozzunk kőkeményen mindannyiunkért, és soha, de soha ne térjünk le erről az ösvényről. Botladozni lehet rajta, nagyokat esni is, de hé... senki sem játszana Super Marióval, ha egy sík pusztán haladna előre anélkül, hogy tekikatonák és sárkányok, szakadékok és buckák akadályoznák. Steiner Kristóf

Akármilyen rögös út vezet a hegyre, biztos van még rögösebb.

A buszt nem lehet siettetni, ezt elárulhatom. Az ember felszáll és tûr. Michelle Obama

Szeretnélek kibontani a hús ruhájából egészen s meglesni, uj gyönyörüségben, milyenek tested csontjai. Szabó Lőrinc

Most, hogy zarándokként a szent hegy felé igyekszem, vajon mit tudok kezdeni ezzel a lehetőséggel? Kihozom belőle a legtöbbet, vagy végig a rossz idő miatt fogok nyavalyogni? Jobb emberként térek haza, aki tisztában van vele, hogy kicsoda, vagy csak egy rakás fényképet, néhány szuvenírt meg egy nagyzoló, eltúlzott úti beszámolót viszek magammal? Valóban "meghal egyszer" a rosszabbik felem, vagy tovább cipelem, és tovább táplálom, hogy egyre jobban erőre kapjon? Megszívlelem majd Õszentsége és Khenszur Thabkje rinpocse tanításait, valóban azon fogok dolgozni, hogy átültessem őket a gyakorlatba, és fölszámoljam a fejemben uralkodó zûrzavart? Vagy csak elolvasom a bölcs gondolatokat, és amint becsukom a könyvet, elfelejtek mindent?