Téma
Új kapcsolat idézetek
-
A jányok sokkal jobban szeretnek olyan fiút, akit frissibe ismertek meg, mint akit hosszasan látnak. Mert a jány egy perc alatt meg tud szeretni valakit, és akkor úgy viseli magát hozzá, mintha egész életükbe egymásé volnának, mert ő nem a régi életre gondol, azt ő elfelejti, hanem a jövő életre, amit vár. Móricz Zsigmond
-
Az a férfi, aki fiatal nőt választ, ha belenéz a fiatal nő szemébe, abban még ő szeretné írni a történeteket. Aki egy érett nőt választ, az pedig belenéz a nő szemébe, és szereti azokat a történeteket, amik abban a tekintetben már benne vannak. Én azt gondolom, és azt üzenem minden csajnak, aki vár valakire, hogy higgye el, hogy az ő történetei is érdekesek lehetnek valakinek. Szily Nóra
-
Az ajkaim végigjárják az arcát, az állkapocscsontját és a száját, és ebben a pillanatban vannak aranyos kiscicák és New York-i utazások, egyetemi bulik és másnaposság-kezelő pizzák, van pénz, autó, munka, első lakás, első gyerek, első válás és első ősz hajszálak, minden, ami belefér egy szegény, szánalmas, nyomorult kis szaros életbe itt a földön, ahol nélküle minden nap időpocsékolás. Jens Liljestrand
-
A romantika nem harsonaszó és pompás külsőségek között vágtat be az ember életébe, mint fehér lovon egy királyfi, hanem úgy lopakodik mellénk, mint egy régi jó barát, csendesen, észrevétlenül, talán prózába burkolózva, amíg egy váratlan pillanatban a rá hulló napsugár fel nem ébreszti az ott szunnyadó zenét és költészetet, talán... talán... a szerelem egy gyönyörû barátságból fakad, oly természetesen, ahogy a bimbóból kipattan a rózsa. Lucy Maud Montgomery
-
Ha nincs társunk, nem találjuk a helyünket. De azért bőszen azt mutatjuk kifelé, hogy milyen nagyszabású, színes, izgalmas az életünk. Azt képzeljük, hogy boldogtalanok lennénk egyedül, ezért kapcsolatról kapcsolatra ugrálunk, mert így többnek, fontosabbnak érezzük magukat. Ahelyett, hogy néha egyedül mernénk maradni. Mert azt hisszük, hogy aki egyedül van, azt a többiek szánalmasnak tartják.
-
Amikor egy új, izgalmas személlyel találkozunk (...), olyan folyamatokat indít el, aminek vonzódás, gerjedelem, mánia a vége. Elvonja a figyelmet, és az ember folyton arra a bizonyos valakire gondol... de nem csak gondolunk rá: felépítünk egy belső modellt. Adódik a kérdés: valóban a másik személybe szoktunk szerelmesek lenni, vagy csak a róla alkotott képbe?