Téma
Újrahasznosítás idézetek
-
Jó lenne a környezetünk érdekében csökkenteni életvitelünk erőforrásigényét, visszafogni a birtoklásvágyunkat, megszabadulni a felesleges sallangoktól és megőrizni a kontrollt a kiadásaink felett - de úgy. hogy közben az életszínvonalunk ne csökkenjen. Egy konyhai párhuzam talán jobban segít megérteni, miről is van szó: nem cél. hogy kidobjuk a tûzhelyünket és nyílt tûzön főzzünk, mint a nomádok, de a gyakorlatilag senki által nem használt elektromos citrusprésről például nyugodtan lemondhatunk. Persze ki tudja, lehet, hogy ami az egyikünknél csak porfogó, azt a másikunk napi szinten használja... tehát rajta, tárja fel mindenki, hol vannak a saját "citrusprései"!
-
Társadalmunkat méltán nevezik eldobható társadalomnak. Élelmiszereinket tetszetős csomagolásban vásároljuk meg, amit aztán azonnal a szemétbe dobunk. Az autókat és a háztartási eszközöket is úgy tervezik, hogy hamar elavuljanak. A bútorokat nem azért adjuk jótékonysági intézményeknek, mert már használhatatlanok, hanem azért, mert kimentek a divatból. Még a nem kívánt terhességek is "eldobhatók". Üzleti kapcsolatainkat is csak addig tartjuk fenn, amíg hasznosak számunkra. Nem meglepő tehát, hogy társadalmunk elfogadta az "eldobható házasság" eszméjét is. Ha már nem vagyunk boldogok egymással, vagy kapcsolatunk nehéz időszakon megy keresztül, hagyjuk ott az egészet, és nyissunk egy új fejezetet az életünkben. Gary Chapman
-
A mezőgazdaság volt az első eszköz, amellyel drámaian és kiszámíthatatlan kimenetellel átalakítottuk a környezetünket, de ma már nem csak ez van a kezünkben. A mezőgazdaságot sok tekintetben lepipálja az ipari fejlődés és az emberiség azon leküzdhetetlen vágya, hogy a fölösleges hulladékot a következmények mérlegelése nélkül kihajítsa a természetbe.
-
Ellene vagyok a halottégetésnek (...) - erőszakos dolognak találom: a holttest nem olyan nagyon halott valami, mint ahogy hisszük, vagy legalábbis nem lehet tudni biztosan, nincs-e rá szükség: nem is a természetre gondolok, a nitrogénre, ami a növényeknek kell, de hátha egyszer kiderül, hogy nekünk magunknak, a lelkünknek, vagy annak a valaminek, amit így hívunk, fontos, hogy éppen így, ilyen lassan bomoljon fel, ahogy szokott - talán az asztráltest ebből a maradékból szedi össze a maga finom anyagát. (...) Mindennek megvan a maga tempója, időrendje, nem szabad semmit elhamarkodni. Karinthy Frigyes
-
Saját fogyasztásunk megnyirbálása az első és legfontosabb lépés a hulladéktermelés csökkentésében (hiszen amit nem veszünk meg, azt nem is fogjuk eldobni), ugyanakkor a fogyasztás nem pusztán a vásárláson keresztül történik. A mai társadalmunkban fogyasztókká válunk abban a pillanatban, amint kitesszük a lábunkat az ajtón és a kilincsre akasztott patyolatreklámot mustráljuk.
-
Minden új bizonyos fokig elpusztít valamit a régiből, másképpen nem is jöhetne létre, nem kaphatna erőre, nem mûködhetne. Ha energiát, technológiát, közlekedést, hírközlést akarunk magunknak teremteni - márpedig szükségünk van ezekre, nem igaz? - hát ehhez bizonyos mértékben át is kell alakítanunk a környezetet. Primitív gondolkodásmód az, amely azt sugallja a tisztességes, de tájékozatlan állampolgároknak, hogy vissza lehet állítani az erdők, rétek, hegyek, tavak eredeti tisztaságát és nyugalmát. Erre csak akkor kerülhetne sor, ha az ember nevû élőlény elpusztulna a föld színéről. Nemere István
-
Az egész társadalmi berendezkedésünk arra szocializál, hogy ne politizálj, hogy a politika piszkos, undorító, korrupt, tartsd tőle távol magad, a problémák átláthatatlanok, úgyis mindenki hazudik, te nem tudod eldönteni, hogy mi az igazság, hát nincs is rá időd, meg nincsenek információd sem, úgyhogy te ne politizálj, bízd az okosakra, majd csinálnak valamit, ha meg nem csinálnak, akkor sem történik semmi. Ezt kéne kinőni, ez még többet ér, mint hogyha szelektíven gyûjtjük a hulladékot.