Vágyakozás idézetek

Vágynak olyan az illata, mint a nyári barack - de szinte csak tudat alatt érezni -, és két árnyékot vet: egy feketét éles kontúrral, meg egy áttetszőt, amely örökké vibrál, mint hőségben a levegő. Neil Gaiman

A vágy csak vonzalom, és a vonzalom nem sarkall semmilyen tettre, csak a szándék.

Semmi nem megy úgy, ahogy kellene, száz, ezer, tízezer vágyunk, reménykedésünk dugába dől: de az az egy, legfeljebb két legeslegfontosabb dolog, ami nélkül nem lenne élete az embernek, az végül mégis sikerül. Csak úgy mellékesen, természetesen. Ottlik Géza

Ha olykor kiadod magadból a fájdalmat, akkor nem hurcolod végig az életeden, ezen és az eljövendőkön. Érzelmeink azért vannak, hogy átéljük azokat, ugyanis gazdagítanak. Az átéletlen, elásott érzelmek betokozódnak, megmérgeznek. Vavyan Fable

Az irigység a leghiábavalóbb érzelem. Az ember időnként irigyel valakit amiatt, amit az illetőről feltételez, de ilyenkor valójában csak egy nem létező valóság miatt támadt fel benne ez az érzés.

Az ember nem tud mindent elviselni. Úgy vágyom utánad, hogy se enni, se aludni, se pihenni nem tudok. Agatha Christie

Az az élet, melyet élünk, zûrzavaros, de képzeletünkben van valami rettenetesen logikus. A képzelet uszítja a bûn nyomába a lelkiismeret-furdalást. A képzelet mûveli, hogy minden gonosztettnek hordania kell megfogant, torz vemhét. Oscar Wilde

Az ember akkor fogja fel igazán, hogy mit akar leginkább, amikor azt már elveszítette. Akkor érzi legerősebben valaminek a hiányát, ha az már nem lehet az övé.

Szükségünk van reményre; remény nélkül élni, ez meghaladja az erőnket. De nincs többre szükségünk, és nem is szabad többet kapnunk. Nincs szükségünk bizonyosságra. Karl Popper

Én Magyarország férfias felvirulása után sóvárgok. Minden, bármi hasznos legyen is egyébiránt, mi e végcélhoz nem vezet, nem közelít, nem elégíti ki lelkem szomját. Széchenyi István

Az a benső érzés, amely elhiteti velünk, hogy szabadon teszünk meg vagy nem teszünk meg valamely dolgot, puszta illúzió. Ha cselekedeteink valóságos indítékaiig hatolunk, azt találjuk, hogy azok nem mások, mint a hatalmunktól mindig független akaratunk és vágyaink szükségszerû következményei. Jean Meslier

Köznapi magatartásunkat vágyaink szi­matja irányítja, jobbra, balra, föl, alá, asze­rint, hogy az alkalom szele honnan fú; csak a megkívánás pillanatában tudjuk, hogy mit akarunk, s oly változékonyak vagyunk, mint az a bizonyos állat, amely környezetének színéhez alkalmazkodik. Hol elhatározunk valamit, hol elejtjük; máskor meg vissza­pártolunk hozzá: csupa ingadozás, követke­zetlenség. Nem megyünk, hanem sodródunk, mint amit visz a víz: olykor szelíden, olykor vadul, aszerint, hogy az ár haragos-e vagy csöndes. Michel de Montaigne

A vágyakozás szikrája berobban a köztünk lévő térbe, és mindketten kontroll nélkül csapongó, türelmetlen, ügyetlenkedő tinédzserekké válunk. A kezébe fogja az arcomat, és szinte felfalja a számat; úgy csókol, mintha az élete függne tőle.

Bizonyos érzések, legyen az öröm vagy bánat, olyan erősek, hogy szinte beléjük roppan az ember. Eric-Emmanuel Schmitt

Vágyainknak határt szabni, kívánságainkat féken tartani, indulatainkat megzabolázni, folyton rágondolva, hogy az egyes ember az összes kívánatos dolgoknak csak végtelenül kis részét érheti el, holott sok baj szükségszerûen mindenkit elér (...) - olyan életszabály ez, melyet ha nem követünk, nincs oly gazdagság és hatalom, mely megakadályozhatná, hogy nyomorúságosnak ne érezzük magunkat. Arthur Schopenhauer

Ami nincs, az hiányként létezik.

A vágyainkat és a gondolatainkat önmagunk előtt is sötét homály fedi, a kívülállók néha jobban kiismerik magukat bennünk, mint mi.

Nem tudom, mi van velünk, maiakkal. Eszünkbe se jut, hogy lassítsunk, és ott keressük örömeinket, ahol meg is találjuk: emberi mivoltunkban. Lélekszakadva rohanunk el önmagunk mellett, már kölyökkorunkban, hiszen készen kapjuk fantáziánk pótszerét, a színes képek áradatát, holott nem volnánk rászorulva, mert ez a sok silány villódzás a képzeletünk bokájáig sem ér. Hazug, hamis igényeket táplálnak belénk, s ha nem vagyunk elég jó viszonyban önmagunkkal, el is hisszük, hogy önszántunkból és igazából vágyunk a temérdek haszontalanságra. Egyszer csak összeroppanunk e sok fölös teher alatt. Vavyan Fable

Amire a leghevesebben vágyakoztunk, veszít az értékéből, mihelyt megkapjuk: a dolgok nem válnak képzeletünkből valósággá veszteség nélkül. Bernard le Bovier de Fontenelle

Valami, aminek, ha tetszik, ha nem, a része vagy, feltartóztathatatlanul és egyre sebesebben száguld a kikerülhetetlen felé. Próbáld meg a szabályaid (mértékeid?) közt tartani, rendezni legalább a saját gondolataidat, érzéseidet, képzeletedet, önuralommal, tiszta fehérnemûben várni a várhatatlant. Bertók László