Vágyakozás idézetek

Az érzelem, amelyekkel nem ajándékozzuk meg felebarátainkat, kárba vesznek! Az érzelmek minél bőségesebben törnek felszínre, annál fergetegesebb erővel ragadnak magukkal. Minél inkább felszabadítod magadban a forrást, annál sodróbb lesz hullámverése.

Minél többet rágódunk azon, amit nem akarunk, annál inkább benne rekedünk. Ellenben ha azzal foglalkozunk, amit akarunk, bőséget és jó dolgokat vonzunk magunkhoz. Louise L. Hay

Ha sajnálkozunk, még mindig ketten vagyunk; a szánalom még mindig megosztottság. De van a kapcsolatoknak egy olyan magasságuk, ahol a hálának, szánalomnak nincs értelme többé. Itt már úgy lélegzik az ember, mint egy kiszabadult rab. Antoine de Saint-Exupéry

Szomjazott a nőre, akit csak sejtett, s akinek minden jót és gyengédséget kell kiváltania lelkének mélyéből, a nőre, aki bizonyára kezén, mosolyán és hangjában hozza el neki a világ minden ragyogását és fényességét.

Mellettünk szótlan alszik el a vágy. Szemedben látnom kell, Hogy nincs tovább. Lehajtott fejjel kérdezem, Hogy holnap lesz kit féltenem?

Én jól tudom, mi fojtogat bennünket, emberek: a fölösleges fájdalom s a fölösleges szeretet. Szécsi Margit

Minél többször gondolsz arra, ami után vágyódsz, annál csalódottabb leszel, amikor végül megkapod. Mert a fantázia olyan tökéletesre színez ki mindent, amilyenre csak lehet. És utána sokkol a valóság.

Elemi szükségünk van a kultúrára. Élelem nélkül eltengődünk, pár órás alvásokkal is meglepően sokáig lehet bírni, de csak egy darabig. A kultúrával is ez a helyzet. A hiányérzetek előbb vagy utóbb összesûrûsödnek.

Mindig máshol akarunk lenni, mások akarunk lenni, mást szeretünk a másikban, mint akik. Megérkeznénk, de mennénk, vagy maradnánk még, de nem lehet. Sohasem az igazi. Ilyen vagy te is, én is, ilyenek vagyunk mind. Valami mindig hiányzik. Néha minden. Néha nagyon sok, néha csak kevés hiányzik ahhoz, hogy boldogok legyünk - de nem vagyunk sohasem teljesen és maradéktalanul boldogok. Müller Péter

Már így is érzem, hogy reggel iszonyúan zavarban leszek, és bûntudatom lesz. (...) Ám ma este annyira jól esik rossznak lenni. Ma este valahogy minden annyira elkerülhetetlennek tûnik. Lauren Graham

El tudsz képzelni siralmasabb perceket, mint amikor besötétedik idegen helyen? Csak megyünk, megyünk előre (...) mintha álmodnánk. Belenézünk arcokba, melyeket még soha nem láttunk, és nem is látjuk őket többé soha. (...) Szívünk összeszorul, lábunk már botladozik, a lélek fél. Csak megyünk, mintha menekülnénk. Guy de Maupassant

Nem mindegy, kivel osztozunk az elragadtatásban. Közelállónak kell lennie. És amikor a fontos pillanatokban e személy nincs velünk, fekete lyukat érzünk, egyet vagy akár többet. Anna Onichimowska

A várakozásban azonban akaratunknak csekély szerep jut; várunk ha nem akarjuk is; tetteink helyzeti ereje következtében még akkor is kitartunk, amikor értelme elmúlt, s céltalanul is várunk egy ideig. Hiábavaló leskelődés, ostoba álldogálás - ki nem ismeri? - amikor hasztalanul vesztegetjük értékes időnket, olyasmi után bámulva, ami egyszer s mindenkorra eltûnt. És mi mégis makacsul visszavárjuk. Nem tudjuk, miért állunk még mindig ott, ahol állunk, de nem mozdulnánk a világért sem. Amit buzgalommal kezdtünk, türelemmel folytatjuk. Gyötrő szívósság, holtra fáraszt. Victor Hugo

A szerelem váratlanul kap el. Úgy veti ránk magát, mint éjszaka egy rablógyilkos. Bernardo Bertolucci

Az érzelmek saját életet élnek, és éppen úgy halandók, mint mi, emberek.

A megérzés olyan, mint ködös autópályán az előttünk haladó gépkocsi hirtelen felizzó féklámpája. Ha nem figyelünk rá, könnyen beleszaladunk a végzetesbe. Tar Károly

Jót akarunk, jót akarunk egymásnak és meg is próbáljuk, hogy így legyen, de bennünk van a sötétség, és állandóan harcolnunk kell ellene. Dean Ray Koontz

Az, ami akar bennünk, nem mi vagyunk, hanem csodálatosan tevékeny sejtecskék miriádjai, amelyeket nem ismerünk; ezek a sejtecskék nem ismernek minket, egymásról sem tudnak, és mégis ezek alkotják lényünket. Mozgásukkal számtalan folyamatot idéznek elő, amelyeket mi szenvedélynek, gondolatnak, örömnek, szenvedésnek, vágynak, félelemnek és akaratnak nevezünk. Anatole France

Észlelésünk ösztönös. Az értelem ez ügyben alárendelt szerepet játszik.

Hiába minden szó, a vágy egy pillangó. Ha nem vigyázol rá, tudod, messze száll. Zséda