Végtelen idézetek

Az egyén mindig saját magát akarja építeni, de csak akkor van értelme, ha be tudja magát ágyazni egy közösségbe. Az elefántcsonttorony nem megoldás, csak akkor jó, ha ki tudsz menni belőle. Sántha Attila

A sors mindenkit a spirituális világ felé irányít, csak nem mindenki érti az utalásait. A spiritualitás az én értelmezésemben persze nem azt jelenti, hogy el kellene szakadni a valóságtól, és valamiféle elvont lelki-szellemi, felhők közötti világban kellene lebegni. Sőt, aki valójában spirituális, az minden szándékát és gondolatát leföldeli, azaz itt a 3D-ben fizikailag is megvalósítja, de az ehhez szükséges információkat nem a racionális elméjéből, hanem egy sokkal hitelesebb helyről, a tudata központjából, a szívéből szerzi be. Ara Rauch

Olyan világban élünk, amelyben a legjobbak érvényesülnek. Anélkül, hogy ilyen önző értékrendszert állítanánk fel, szükség van arra, hogy a legjobbat követeljük meg magunktól, abból a célból, hogy másokon segítsünk.

Ha sikerülne elérni, hogy minden földlakó megtegyen egy kört a Föld körül, szerintem a dolgok kicsit másként mûködnének. Karen Nyberg

Ahhoz, hogy túléljük ezt a világot, azokkal maradunk, akiktől függünk. Rájuk bízzuk reményeinket, félelmeinket. De mi történik, ha oda a bizalom, hová menekülünk, ha mindaz, amiben hittünk, semmivé foszlik? Amikor minden veszni látszik, a jövő kiismerhetetlen és saját létünk veszélybe kerül, csak annyit tehetünk, hogy menekülünk.

A másoknak nyújtott szolgálatunk e bolygón elfoglalt helyünk bérleti díja. Wilfred Grenfell

Életerőnk mindig rendelkezésünkre áll, ha megtaláljuk a hozzá vezető utat. Olyan intézmény nem létezik, mely ezt az utat helyettünk bejárná. Shirley Maclaine

A gondolataid betakarnak, és álmaimban táncolok veled, hogy visszatérjen a hajnal. (...) Az a baj, hogy anélkül lépek át egyik évszakból a másikba, hogy a karomba zárhatnálak, de továbbra is él bennem a remény. Consuelo de Saint-Exupéry

Az együttesek nem tartanak örökké. Olyanok lettünk volna, mint egy meteoreső, amely véget ér, mielőtt elkezdődne. Matt Haig

Mi nem csak egymást öleltük, magunkhoz vontuk az éjszakát, a fényes villámokat, s az általuk szabdalt eget, a sárkányüvöltő mennydörgést, a rongyosodó felhőket, a fellélegző növényeket és a búvókövet keresgélő békát, s részévé lettünk a végtelennek, a teljességnek. Mi voltunk minden: fû, fa, ég és eső, fény és meleg. Ránk talált a harmónia, elszenderedtünk hullámain. Vavyan Fable