Téma
Véletlen idézetek
-
Megverjük magunkat a mások iránti vaksággal. Az emberi sors, pontosabban az emberiben megnyilatkozó isteni sorsa: várni, amíg elmúlik a magunk vagy a mások vaksága, amíg a szemek kitárulnak, a szívek befogadnak. Generációk múlnak, évszázadok telnek ebben az örökös várakozásban; és soha nem lesz vége, sosem érkezik el a pillanat, amikor mindenki mindent és mindenkit felismert. Kertész Imre
-
Az élet telis-tele van egybeesésekkel, azon egyszerû oknál fogva, hogy az események a valószínûség törvényeit követik. Hajlamosak vagyunk kizárólag az egybeeséseket észrevenni, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy számtalan más esemény közepette jönnek létre, amelyeknek a során semmi rendkívüli nem történik. Henri Loevenbruck
-
Nemcsak a barátságban, hanem talán még inkább a szerelemben is, amely a lélek legbensőbb élménye, csaknem kizárólagosan a véletlen uralkodik. Hogy miféle személyekkel fogsz összetalálkozni életed során és hogy kik fognak legmélységesebben érdekelni, ez csaknem olyannyira véletlennek a dolga, mint a virágpor szemcséjének sodródása a fenyőerdőben. Herbert George Wells
-
Vannak pillanatok az életben, amikor minden külső ok nélkül, hanem inkább a fogékonyságnak belülről kiinduló és bizonnyal csak fiziológiailag magyarázható fokozódása folytán, a környezetnek és a jelennek érzéki felfogása a világosságnak magasabb és ritka fokára emelkedik, miáltal ilyen pillanatok utóbb kitörölhetetlenül bevésődnek emlékezetünkbe, s egész egyéniségünkben fönnmaradnak, anélkül, hogy tudnánk, miért vagy hogy miért éppen ők a hozzájuk hasonlóknak annyi ezreiből, hanem inkább egészen oly véletlenül, mint egész kihalt állatfajoknak egyes, a kőrétegekben fönnmaradt példányai, vagy mint azok a rovarok, amelyek valamikor egy könyv becsapása alkalmával véletlenül összenyomódtak. Arthur Schopenhauer
-
Soha nem hittem egy felsőbbrendû létforma létezésében, aki meghatározza, hogy ki mennyit ér, és eszerint teljesít kívánságokat. Túl sokszor láttam már, mennyire véletlenszerûen ragad el hihetetlenül kedves és szeretetreméltó embereket a hirtelen, fájdalmas halál, és mennyire gondtalanul élhetnek mások, holott barátságtalanok, sőt gonoszak. De hiszem, hogy mindenkiben megvan a képesség, amellyel saját javára fordíthatja a maga és a világ energiáit. Mindannyian megváltoztathatjuk az agyunkat, az érzékelésünket, a reakcióinkat, sőt a saját végzetünket is.
-
Az élet hullámvasútján a legizgalmasabb, hogy amikor a sors egyik kezével elvesz, akkor a másikkal egyszer, valamikor, bármikor, akár teljesen váratlanul, akár egy lehetetlen helyzetben is, de adni fog. Sohasem tudjuk, mennyit kell várnunk, de meggyőződésem, hogy az út végén meglesz az egyensúly. Papp Csilla
-
Az élet nem más, mint döntések sorozata. Egyszer tévútra visznek, máskor pedig hozzásegítenek ahhoz, hogy megvalósítsd az álmaidat. Gyakran egyetlen apró, látszólag semmiségnek tûnő döntésnek van a legnagyobb hatása életünkre. Honnan tudhatnánk előre, mikor döntünk helyesen? Hogy jó szakmát, társat, barátot, életutat választottuk-e? Sehonnan. Az életben sajnos nincs lehetőség arra, hogy egy pillanatra belenézhessünk egy másik életbe, hogy kiderüljön, milyen lenne a sorsunk, ha minden másként alakul. (...) Ha a bárban másik fiú lép oda hozzánk, ha másik állásajánlatot fogadunk el, ha... Rengeteg a ha. De érdemes-e egyáltalán azon gondolkodni, mi lett volna, ha? Szerintem nem. Valamiért azokat a döntéseket kellett meghoznunk, valamiért azt az állást és azt a fiút kellett választanunk. Mindennek úgy kellett történnie, ahogyan megtörtént. Nem másként. Mégiscsak hiszek valamiben. A sorsban. És abban is, hogy a történetünk előre meg van írva.