Vihar idézetek

Boldog, boldog hajók, vidám lengők a gazdag Nyárvégi délután nyugalmas kék legén, Tûrjétek kedvesen, ha sóhajjal riasztgat A lomha óriás, hisz oly borús szegény. Tûrjétek kedvesen, ha lelkének komor Bányáiból a bú vihedere kereng fel, Ti nem tudjátok azt, mily mondhatlan nyomor Aknáit rejti egy ily árva szörny, egy - ember! Tóth Árpád

A modern kémiához szeszélyeiben olyannyira hasonlatos emberi lélek nem kever-e vajon önmagának rettentő mérgeket gyönyöreinek, erőinek és gondolatainak hirtelen összeelegyítéséből? Nem vész-e el sok ember, mintha villám sújtotta volna, valami erkölcsi marósav erejétől, mely belső világán hirtelen elömlik? Honoré de Balzac

A tegnapi bánat célt is adott, bár szívembe mart, de élni hagyott. Jöhetnek száz szám szélviharok, mert ezen a földön nem félni vagyok. Zséda

Nálad a víz, nálam a szél. Elpusztulhat minden, ha mindez összeér, Mégis vízért sír a szél. Eleven Hold

Gondoljuk egy kőtisztítóra vagy forgódobra, ami napi huszonnégy órában, megállás nélkül jár, és tele van vízzel, kavicsokkal meg homokkal. Forog körbe-körbe, és mindent felőröl. Ékkövekké fényesíti a koszos kavicsokat. Ez a Föld. Ezért forog. Mi vagyunk a kavicsok. Az életünk részei - a dráma, a fájdalom, az öröm, a háború, a betegség, a győzelem és az erőszak - pedig csak a minket koptató víz és homok. Felőrölnek bennünket. Kifényesítenek, hogy szépen csillogjunk. Chuck Palahniuk

A szennyből gyönyörû virágillat fakadhat. A trágyából édes mangó növekedhet. Semmilyen szörnyûség nem akadályozhat, ha képes vagy tudatosan válaszolni. Sadhguru

A természet nem hagyja magát, és végleg elrontja azt, amit eleve hibásan készített. Csinálhat mindenki, amit csak akar. Sándor Erzsi

Az emberszív is úgy bolyong, Oly egyes-egyedül, Úgy tépi künn az orkán, Mint az önvád itt belül. Egressy Béni

Szabadon repülök Ellenszegülök A szélnek Bármilyen zivatar Jöhet nekem a vihar Én nem félek.

Ugyan ki szereti a csendes esőt, mikor eget zengető, mennydörgésekkel teli villámfényes zivatarban is gyönyörködhet?

Remeg a lelkem, mint a virágos fa, Ha szélzilálta kelyhe szétpereg; Ha szerteszállong színevesztett szirma S nászkoszorúját elhullatja lassan, - Nem volt jogom, hogy az én félhalk, tiszta, Szép, szivárványos hangulataimba A te lelked is bele csalogassam... Rédey Tivadar

Sok rövid távra tervezett vészhelyzeti intézkedés hosszú távra rögzül. Ez a vészhelyzetek természete: felgyorsítják a történelem folyását. Yuval Noah Harari

A tó kiszárad, a víz elszivárog, a hold elfogy, homokszemek peregnek. Az én valóságom is elszivárgott. Beney Zsuzsa

Habár a természet maga lerontja azt, amit épített, de azután újra felépíti. Carl Gustav Jung

Apályok és dagályok végtelen sora tartja hullámzásban mindkettőt, a tengert és a nőt. A nőben valami nálánál nagyobb erő munkálkodik, a férfi viszont szilárd, akár a part, amely a tengert, a női természetet öleli. A férfi azt szeretné talán, hogy ha változik is, miatta változzon a nő, de bárhogy kívánja ezt a férfi, a nő az elkövetkező ötezer évben is csak a Hold szeretője marad.

Merő káosz az élet (...). Az érzelmek oly kiszámíthatatlanok. Hogyan maradhat valaki negyven évig házas? Ez sokkalta csodálatosabb, mint a Vörös-tenger kettéválása. Woody Allen

Az idő háborúkat robbant ki és fejez be, házasságokat köt és szakít szét, életet ad és olt ki. Nora Roberts

Az ember mély sebet ejt a természeten. Az isteni alkotáson ott látható az emberi munka okozta arcseb. Úgy látszik, az embernek az a küldetése, hogy elvégezzen bizonyos dolgokat. A teremtést kisajátítja az emberiség számára. Ez a szerepe. Elég merész hozzá, majdnem azt mondhatnók: eléggé istentelen. Az együttmûködés néha sértő. A tiszavirág éltû, örökké haldokló ember kikezd a végtelennel. A természet árapályával, az egymáshoz kívánkozó elemekkel, a környező jelenségekkel, a mélységben áradó hatalmas erőkkel az ember szembeállítja a maga ostromzárát. Õ is elmondja a maga ne tovább!-ját. Victor Hugo

Enyhít a hölgy sírása, A férfi könye éget; Amaz harmatcsepp hervadó mezőben, Zápornak cseppje ez, forralva Villámok közt sötét felhőben. Szemere Miklós

Egymást követve Házak épülnek, hullnak, szétesnek, magasodnak, Lehordatnak, pusztulnak, helyreállnak, vagy ahol álltak, Mező van most, vagy gyár, vagy bekötő út. Új házzá régi kő, új tûzzé régi tuskó, Hamuvá régi tûz, és lesz a hamu földdé, Mely máris hús, hüvely és hulladék, Ember és állat csontja, növényi tors, avar. Házak élnek és halnak: ideje van az építésnek, S ideje az életnek, ideje a nemzésnek S ideje a szélnek, hogy kitörje a meglazult üveget S megrázza a faburkolatot, ahol motoz a mezei egér, S megrázza a faliszőnyeget meg a beleszőtt, néma jeligét. Thomas Stearns Eliot