Virágok idézetek

Itt volt, újra az ő karjaiban, és nem tudta, hogy mitévő legyen. Hiszen tudta, hogy rendbe jöhet minden, nincs már, ami szétválassza őket, de azt is tudta, hogy már semmit sem lehet rendbe hozni, mert ami egyszer eltörött, akár egy váza, azt hiába ragasztják meg, a víz kiszivárog egy idő után, és a virág elhervad idő előtt. Zakály Viktória

Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök - nem a magas ég magányos tüze, hogy türelmesen a világ fölött vigyázzam, mint álmatlan remete, a mozgó tengert, mely papként szelíden mossa a föld emberi partjait vagy nézi a friss havat, melynek ingyen fehérébe hegy s mocsár öltözik - nem - én kedvesem érő kebelén vágynék lenni szilárd s változhatatlan, hogy annak lágy, lélekző melegén őrködjem örök-édes izgalomban: azt szeretném, azt hallgatni, örökkön, ott élni mindig - vagy meghalni rögtön. John Keats

Megváltoztathatod valakinek az ismereteit, de az eszméit nem. Az eszmék virága az érzelmek tövéről sarjad. Garabet Ibraileanu

Add nekem te két orcádnak Kellemes virágait, Én ajánlom bíbor szádnak Szám hevûlő csókjait. Csokonai Vitéz Mihály

Csak a virágok a díszünk, csak a dalok változtatják szenvedésünket földi gyönyörré. Acolmitzli Nezahualcoyotl

Ha tudnád, hogy milyen szép a világ; dehogy hagynád azt magadtól elzárva tartani! Ha tudnád, hogy milyen édes a szerelem, dehogy ismernél törvényt, mely azt megtiltja tőled! Ha tudnád, hogy mennyire bûnös minden ember; dehogy szégyenlenéd magadat előttük. Jókai Mór

Ha soká élsz a gyönyöröknek, nehezen fogsz megválni tőlük. Tudd, halálod úgyis utolér. Gyönyört csak balga hisz öröknek.

Ifjú szivekben élek s mindig tovább, Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák, Mert életem millió gyökerû. Ady Endre

Keblemre tûzlek ismét drága jelvény, Szivemnek rég alvó szerelmese. Ki a nagy éjben úgy tüntél elém föl, Miként egy álom, mint tündérmese. Virrad. Felébredénk. Im ujra látlak: Jobb égnek három szinû csillaga! Szivem dobogva lejt alattad ismét, S büszkébb reád, miként volt valaha. - Üdvözöllek nemzetiszín csillag! Jókai Mór

Bolond idő, esős-napos tavasz, kertben, gomblukban kis, szines virágok, az Április egy szerelmes kamasz, telisóhajtja széllel a világot. Varró Dániel

Az én szememben az érzékiségnek mindig csúfnak, az esztétikának isteninek, a halálnak szépnek kell lennie. Salvador Dalí

Az ég legyen tivéletek, Üllői-úti fák. Borítsa lombos fejetek szagos, virágos fergeteg ezer fehér virág. Ti adtatok kedvet, tusát, ti voltatok az ifjúság, Üllői-úti fák. Kosztolányi Dezső

Minek nevezzelek, ha rám röpíted tekinteted, ezt a szelíd galambot, amelynek minden tolla a békesség egy olajága, s amelynek érintése oly jó! Mert lágyabb a selyemnél s a bölcső vánkosánál - Minek nevezzelek? Petőfi Sándor

Vágyaimat fukarabbul mérem: álmodtalak volna, életem? Mintha lovon szálltam volna fényben, piros lovon tavasz-reggelen. Csupa árnyak vagyunk a világon, hull a juhar rézszín levele. Mégis mindörökre áldva áldom, hogy virultunk s meghalunk bele. Szergej Alekszandrovics Jeszenyin

Hisz nem törékeny virágszirom-e az ember, amit felkap a szél? Nem csak a hegyek, a tenger, a csillagok és Istennek ez az országa igaziak és örökkévalók-e?

Mindenkinek van vezércsillaga, lobogó szövétneke: az után megy. A kis juhokat a vezérürü kolompja csalja tovább; a nyiladozó violának a lángoló nap hívja ki a szerelmét; a hold örök sóvárgásban követi a napot; a csillagok egymás körül keringenek; - hát a szegény leányszívnek ne volna vezére, csillaga, napja? Kell, kell, ha más nincs, egy aranyfonál is, amelyikbe belefogózzék a nagy életmélységek fölött szédelgő asszonyember, amelyen fölszállhasson elaléló lelke a tiszta kielégülés birodalmába. Oláh Gábor

Szemétdomb, szemétdomb, a hervadó virág hirdeti, hogy véget ér a rothadó világ. Illés

És nem vesz rajtuk erőt a halál. Nem hallják immár a sirály jaját s a parton megtörő hullám zaját; hol virág lélegzett, fejét virág nem emeli az erős szélbe már; bár nincs eszük, s feküsznek mereven, lényegük általüt a százszorszépeken, s nap felé tör, amíg csak a nap áll, és nem vesz rajtuk erőt a halál.

Minden fehér, csakhogy törékeny, kemény fehér ez, nem puha. Karját lóbálja a fenyéren egy állig üveg körtefa. A fia is, egy csepp bokor, színjátszó, szûk üvegzekében, ott cseng, nevetgél, ott guggol, és térdét öleli a szélben. Szabó Magda

Nincs szebb virág a szegfûnél, Leányok közt a szőkénél, Mert a szőke úri fajta, Azért kapnak sokan rajta.