Téma
Virágok idézetek
-
Mindig szeretni foglak. Amikor ez a vörös haj fehér lesz, még mindig szeretni foglak. Amikor a fiatalság sima puhaságát felváltja az idő törékeny puhasága, bőrödet még mindig meg akarom majd érinteni. Ha arcodat elborítják a ráncok a mosolyaid, a szemeden átsuhanó meglepetések miatt, amikor minden elsírt könnyed nyomokat hagy arcodon, még inkább kincsként foglak őrizni, mert ott voltam, és mindezt láthattam. Meredith, meg fogod osztani velem az életedet, és szeretni foglak, amíg az utolsó lélegzet el nem hagyja tested vagy testemet. Laurell Kaye Hamilton
-
Tükör volt vagy térkép vagy angyali gépek elveszett alkatrésze ezt csak én tudhatom van hogy magától ráragad egy puha testre vagy ha megszeret valaki arra rárakom nem mér semmit csak megmutat ezt azt mondjuk azt hogy a szívburka lila tulipán vagy hogy nem mer rád gondolni délután mert felhasad a kanál helye a homlokán.
-
Jelez a világ, de nem értjük a jeleit: a virágzó ágat, a szárba szökkenő magok, a szabadon szárnyaló, daloló madarak rejtélyét. Nem értjük az embert sem, aki hódítani jött a világra, nagy csatákat nyerni, aztán csak kicsikben aratott pirruszi győzelmet, de önmagát nem győzte le, nem hódította meg. Becsapta önmagát, be másokat is. Ezért lett taníthatatlan, ám butítható, s koldus-vágyú. Ma már beéri ezzel: ehess, ihass, ölelhess, alhass, autózhass, és nem gondolja József Attilával: "a mindenséggel mérd magad...".
-
Van bennem egy szeizmográf. Régóta van. Én megítéltem tizennyolc évesen is, hogy mi a szerelem. Mindig tudtam, hogy nekem ki a fontos. (...) Ugyanakkor azonban az elmúlás legapróbb jelét is tudtam érzékelni, azt, amikor már nem lettem idegbeteg attól, hogy jé, ennek nyolcra itt kellett volna lennie, és most fél kilenc van! (No nem baj, legalább kiolvasom az újságot.) Ha így reagáltam, akkor tudtam, hogy meghalt a szerelem. Mezei András
-
Az emberek milliói között mit is hoztál a világra? Egy szalmaszálat, egy porszemet, egy semmit. Olyan elesett, hogy még egy baktérium is megölheti, amely olyan kicsiny, hogy ezerszeres nagyításban is csak pontnak tûnik a látómezőben. Ez a semmi azonban hús-vér testvére a tenger hullámainak, a viharnak, a villámnak, a Napnak és a Tejútnak. Ez a porszem testvére a búzakalásznak, a fûnek, a tölgynek, a pálmafának, a sárgarigófiókának, az oroszlánkölyöknek, a csikónak és a kiskutyának. Van benne valami, ami érez, vizsgálódik, tûr, vágyik, örül, szeret, bízik, gyûlöl, hisz, kételkedik, vonz és taszít. Ez a porszem gondolataival mindent átfog: a csillagokat és az óceánokat, a hegyeket és a szakadékokat. És mi lenne a lélek tartalma, ha nem a világmindenség, csak dimenziótlanul? Janusz Korczak