Virágok idézetek

- Milyen színû a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színû a szomorúság? - Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék. - Az álmoknak is van színe? - Az álmoknak? Azok alkonyszínûek. - Milyen színû az öröm? - Fényes, kis barátom. - És a magány? - A magány az ibolya színét viseli. - Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát. - És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színû a szeretet? - Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa. - Na és a szerelem? - A szerelem színe a telihold. - Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag. Majd messze az ûrbe bámult. És könnyezett.

Tulajdonképpen kész csoda, hogy a modern oktatási módszerek még nem fojtották meg teljesen a kutatás szent kíváncsiságát. E kényes kis virágnak ugyanis az öntözés mellett leginkább szabadságra van szüksége. Albert Einstein

Ring a bölcső, ringadozz! Hajlandó szál, ingadozz! Szép leányka, szunnyadozz!

A cseresznyevirág (...) három nap alatt kinyitja szirmait, mintha egy rövid pillanatra alászállna az ég a földre. Örülünk, ha kinyílnak a bimbók, s ha elhervadnak, vigasztalódunk az emlékekkel. Hát nem ennyi az élet?

Voltam szolgád és királyod. Voltam kóród és virágod. Voltam fényed a semmiben, katéter a szívedben. Voltam álmod, voltam átkod, ellenséged és barátod. A halálod az életed, mondd, mid nem voltam még neked?

Vedd más mûveinek hasznát, mint méh a virágnak, Amely épségben hagyja, kifosztva is, azt. És ha mit átveszesz: alkosd át! mint méh a virágot, Hogy mézzé legyen itt, a mi virág vala ott. Vachott Sándor

Csak az ég őrizheti úgy a maga csillagait, ahogy a felnőtt tudja őrizni önmagában azt, amit a gyermekkor ide-oda röpködő, színes pillangói hoznak vissza az egyszer volt évekből. Derûs, és ki tudja, hányszor borús történetek ezek, de igazak mindig, még akkor is, ha nagyon magasba röpíti őket a képzelet. (...) Jaj, de törékenyek, de sérülékenyek ezek a pillangószárnyak, és de hamar színük fakul, ha nem vigyázol féltéssel rájuk!

Arcok, virágok, csillagok - egytől egyig a fonnyadás jelképei, minden lehetséges sírhalmok leendő fejfái! Emil M. Cioran

Néha azt szeretném, ha "Vigyázat, törékeny" felirat lenne a homlokomra ragasztva. Néha azt szeretném, ha valahogy tudtára adhatnám az embereknek, hogy azért, mert olyan világban élünk, ahol nincsenek szabályok, és olyan életet élünk, ahol nincsenek törvények, másnap reggelre kelve még éppen úgy fáj, ami fáj. Elizabeth Lee Wurtzel

Kezed csillag énnekem, gyenge csillag fejemen. Vaskos göröngy a kezem, ott porlad a sziveden. József Attila

Mély, fémfényû, szürke, szépszínû szemedben, édesem, csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen, csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem: az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem! Babits Mihály

Bíborszínü kis virág, Melyet Ámor íve lőtt, Önts szemére báj-erőt, Hogy, ha ébred s látja őt, Benne leljen égi nőt, Mint ott Vénus, oly dicsőt. - No, ha ébredsz s látod őt, Tőle kérd a gyógyerőt. William Shakespeare

Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói. Alphonse Karr

Ismerünk növényeket, amelyek virágzáskor olyan erőteljes illatot árasztanak, hogy közelről visszariaszt. El kell távolodnunk, hogy illatukat élvezhessük. Lucian Blaga

Már nem téged választalak minden reggel, ezt még szép volt az esküvőn elmondani, de már nem tudom elképzelni az életemet nélküled. Nem frissen feslett virágok vagyunk, hanem két fa összefonódó gyökerekkel. Fredrik Backman

A könyvek fejezetekre tagolódnak, hogy jól elkülönüljenek egymástól az időszakok, hogy jelezzék, az idő múlik, a helyzet változik, sőt, az egyes részeknek olykor még ígéretes címük is van, mint a festményeknek. Csakhogy az életben semmi sincs, se cím, se felirat, se jelzőtábla, semmi nem figyelmeztet rá, hogy vigyázat, veszély, gyakori földomlás vagy közelgő csalódás. Az életben egyedül vagyunk a jelmezünkkel, és nem számít, ha már egészen elrongyolódott. Delphine de Vigan

Nem értem, miért adnak az emberek egymásnak vágott virágot. Hiszen meghal. Adnának inkább valami hasznosat. Egy tollat vagy ilyesmit.

Hogyha a kövezet közt, a téglák közt, a keskeny földszegélyben gyökeret verhetett ez a smaragdzöld bársonyos élet, (...) talán az én életem számára is van valamelyes lehetőség, hogy tovább folytatódjon, s virágot hozzon, ha gyökerei nem is hatolnak mélyebbre, mint a moháéi, ha fennmaradásához éppen úgy beéri valami icipici táplálékkal, s valójában nem is más, mint valami penész a házak tövében. Alberto Moravia

Nem szabad lenéznünk a civilizációt. Nem szabad elítélnünk, agyonápolt melegházi virágnak szidnunk, mint ahogyan spártaian igénytelen elkülönültségünkben szívesen megtennénk. Nem, már csak felebaráti szeretetből is tetszésünket kell lelnünk holmi cirádás koporsókban, tartósan hullámosított hajakban, s a folyó vízzel (és csőrepedéssel) mûködő mosogatókban.

Hogyha egyszer kis bimbóból Szép virággá érek, Kibontom a szirmaim és Jó anyámra nézek. Amikor majd legszebb leszek, Megcsodál a világ, Édesanya gyenge lesz már, Hervadozó virág. Egy napon majd elbúcsúzunk, Lehullik a szirma, Én pedig csak búslakodom, Harmatcseppet sírva. Bartos Erika