Virágok idézetek

A pillangók között találhatók a rovarok legszebb és legfeltûnőbb példányai. A pillangó legjellegzetesebb tulajdonsága a teljes átalakulás, melynek során a lárvaállapotból repülő rovarrá változik, és emiatt az átalakulás és a fejlődés egyik legismertebb jelképévé vált. A kifejlett pillangó a szépséget és fiatalságot szimbolizálja, bár rövid élettartama miatt a mulandóságot is megtestesíti. A virágról virágra szálló pillangót a léhasággal is kapcsolatba hozzák.

Barátság = hervadékony virág. Van, ki öntöz, s van, aki kivág. Vámos Miklós

Míg az évek szépnek tûnnek, s aranyszőke hajat dérrel színezüstté nem csepülnek: aki szeret, szeressétek, úgy legyetek üdvözültek, mert végül az alkalmak is kopár gyászba feketülnek. Luis de Góngora y Argote

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér S tavaszi zápor fûszere a földnek; Lelkem miattad örök harcban él, Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg. William Shakespeare

Szerencsés vagyok, hogy a Természetben nőhettem fel. A villámcsapás a hirtelen halálra és az élet mulandóságára tanított. Az egérkölykök azt jelentették, hogy a halál keménységét új élet enyhíti. Amikor "indiángyöngyöket", apró rákokat ástam ki az iszapból, megértettem, hogy réges-régóta élnek már itt emberek. Megtanultam, milyen szépen ékesíthetem fel magam, ha fejem tetejére danaida-pillangót ültetek, éjszakai ékszerként szentjánosbogarat viselek, karkötőmül pedig smaragdzöld békák szolgálnak.

Sokféle temető van. Annyi, mint az ember és az ő bolondsága. Az egyik tele van az alakító mûvészet fenséges alkotmányaival. Sírboltok, emlékek, áhítat oltárai, remek szobrok, bölcsesség szülte, bánat sugallta sírversek, bölcs mondások. Tudomány és mûvészet és költői erők gyûjteménye. De én ezt nem nagyon szeretem. Eszembe sem jut, aki alant porlad. Eszembe se jut, aki fájdalmának vagy hiúságának tömegével, pénzének és a szokásnak súlya alatt ültette oda a mûalkotmányokat. Csak az alkotmány köti le a figyelmet. A temető ékszerei a halál kirakata. Mintha vásárt és versengést, diadalt és bukást látnék az enyészetben. Jobban szeretem a virágot a síron. A virág nem hazudik, nem hivalkodik, nem dicsekedik. Elhervad, mint a halott. Elhervad, mint a halott emlékezete az élők szívében. Aki a virágot ülteti és ápolja a síron: annak keze, szíve és lelke ott van a mellett, aki a sírban nyugszik. S ha már nem dobog a szív, ha már a lélek elrepült s a kéz is elszáradt: megszûnik a virág is. Minek élne tovább? Miért szórná illatát és sugarait? Ha már úgy sincs kinek. Eötvös Károly

Nem számít, mennyire elővigyázatosan viselkedem, végül úgyis hibázni fogok. Törékeny vagyok. Halandó. Holly Black

Minden teremtmény lelke az illata.

Egy szál mimóza... Te is egy szál vagy: egyetlen, az élethez nekem... Reáfûződtél a szivemre, nyakamra s ragyogsz az életemen... Somlyó Zoltán

Nem kérdi a mezők lilioma mi végre él kérdésektől meg-nem-törten éli liliomsága színeit bennünk a színek elsápadnak hiábavaló kérdések pörölye zúzza meg életünket. Rákos Sándor

Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. Antoine de Saint-Exupéry

Micsoda gondolatból alkothatta Isten a virágot? Hiszen ha csak bezöldíteni akarta a földet, csupa fûvel is bezöldíthette volna. De mennyi szép virágot vegyített a fû közé! A pirinkó nefelejcstől mind a rózsáig mennyi ezer és ezerféle alakú és színû virág nyílik mindenütt, ahol emberi láb nem tapossa el! A rózsa talán mégis a legszebb. De a liliom meg csupa rejtelem. Honnan veszi a liliom azt a csodás tisztaságú fehérségét? A földből? A föld fekete. És miért szeret elrejtőzötten élni? Ha útfélre ültetik, soványka marad, fejletlen. Ha félreültetik a kert zugába, nemes, szép formában magasra növekedik. Levele szélesebb, zöldebb, virága nagyobb. Miért? És nappal zárva van az illata. Mintha titkolná a keble kincseit. Közel kell hajolni hozzá, közeles-közel, hogy valamit érezhessünk a leheletéből. Ám éjjel, sötétben, a csillagok csöndességében ébren van az az egy virág. A fehérsége szinte fénylik a sötétben, és édes-finom illattal árasztja el a kertet. Mért titkolódzik nappal? Miért illatozik éjjelen? Mért fehérebb? illatosabb más virágoknál? Gárdonyi Géza

Sziromról gördül egy harmatcsepp - lám, így hullajt könnyet egy virág.

Köszönöm, galambom, hogy eddig szerettél. Arról sem tehetek, hogy már megvetettél; Nálamnál szebbet is, jobbat is kerestél. Élj azzal vígabban, mint énvelem éltél!

Jó a platánok alatt elnyúlva a hûsön aludni, fonni virágfüzért, jó a platánok alatt. Halni is így gyönyörû, míg életed orsaja perdül s lánykád karja ölel, halni is így gyönyörû.

A szép érzelmek, az "emelkedett érzemények", fiziológiailag szólva, a narkotikumok közé tartoznak: a velük való visszaélésnek ugyanaz a következménye, mint egy másik ópiummal való visszaélésnek - az idegek legyöngülése. Friedrich Nietzsche

Egyetlen voltál e világon s múlhatatlanul örök. Elmentél? Igen. Te messze jársz, s én itt ringatlak az ölemben s ha fáradt leszek, átadlak a fiamnak s ő így tovább itt voltál s nem tûnhetsz el többé a szívünkből és a szemünkből. Kassák Lajos

- Tudod, mi a véleményem a férfiakról. (...) Õk olyan... - Törékeny teremtmények? - kérdezem. - Én inkább a "gyenge" szót használom rájuk. (...) A "törékeny" azt sugallja, hogy a mi feladatunk vigyázni rájuk.

Átláthatjuk később, hogy az, miáltal fiatalságunkban boldogok valánk, mind hiábavaló, de vajon, ha a karácsonyfa gyertyái eloltattak, az édességek s játék, mely ágain függött, leszedetett, s a gyermek látja, hogy mi oly reményzöldnek látszott, csak tû, melynek mindenikén megszúrhatja magát, nem néz-e vissza újuló gyönyörrel az estvére, melyen oly boldog volt? S nem vagyunk-e hasonló gyermekek mi is? Minden, minek életünkben örültünk, múlékony, de az öröm maga nem tûnik el nyom nélkül. Eötvös József

Õrzik a fák a lépteink, A fényképek, hogy mennyi szépben volt részünk, örökre szóló emlékek. Egyedül maradtam, így megyek el, de így van jól, Én boldog leszek attól, hogy az enyém voltál, pillangó. Children of Distance