Virágok idézetek

Áldás a hajnal hulló harmata, Melyet a szomjazó virágnak ad, A gyenge fûszál mégis meghajol A ragyogó, a gazdag kincs alatt. Tompa Mihály

Drága összetört virágaink, Pihenjetek csendesen, Ne érezzétek fájó könnyeink, Álmodjatok, míg találkozunk odafenn.

Hervadsz, hervadsz Szerelem rózsája, Isten hozzád Keblem hû lyánykája! Omlik a hab, Omlik könyhullásom; Kél a szellő, S költi sóhajtásom. Kölcsey Ferenc

Szép a piros pipacs, Szép a tulipán is, Szép a zöld rezeda, Szép a gyöngyvirág is. De a legszebb virág Épp itt áll előttem, Sohasem fog elhervadni, Hogyha megöntöztem.

Szeretem a cseresznyevirágot. Nem tudom miért, de megnyugszom, amikor lehullik. Talán mert ilyenkor mintha megszabadulnék attól a nyomott, szomorú érzéstől.

Mindenütt megvagy: mint virágözön borítod életemet, friss öröm, frissitő ifjúságom, gyönyöröm: minden mindenütt veled ostromol, de mindig feljajdul a halk sikoly: e sok Mindenütt mindenütt Sehol! Szabó Lőrinc

Te csak virág légy, drága csecsebecs, Haszontalan, de szép, s ez érdeme. Madách Imre

Mindig emlékeztetnem kell magam arra, hogy a dolgok felszíne alá nézzek, mert egy virág nem csupán virág - eső és szivárvány, felhők, föld és az ûr mérhetetlensége. Deepak Chopra

Szeretem a csillagokat. Az állandóság illúziói, azt hiszem. Újra és újra felragyognak, felrobbannak, kihunynak. De innen tehetek úgy... tehetek úgy, mintha a dolgok maradandók lennének. Hogy az élet hosszabb egy pillanatnál. Istenek jönnek, mennek. Halandók felragyognak, kihunynak. A világok letûnnek. A csillagok és galaxisok rövid életûek: szentjánosbogárként pislognak, majd a hidegbe s porba vesznek. Neil Gaiman

Ahány fajta virág, annyiféle szerelem létezik: szalmavirág, amely sohasem hervad el, pitypang, amely várja, hogy a szél sokfelé terítse szét; vérvörös hegyi liliom, amely érzéki, édes illatát egyetlen nap árasztja ki, és éjszakára már a porba is hanyatlik. Egyikben sincs meg az összes virág szépsége. Ralph Iron

A lét törékeny, olyannyira, mint a fûszálakról lágyan csüngő, kristálytiszta harmatcsepp, mely az első reggeli fuvallattal elillan. Dilgo Khyentse

Gyásznak és örömnek Kerte a világ, Kéjrózsák teremnek Benne, s búvirág. Bajza József

Halálvirág az élet. Életvirág a halál. Otto Heinrich von Loeben

Midőn a hervadás és rohadás folytán a gyöngéd virágot néhány porszemmé, az emberi és állati testet maroknyi földdé látjuk leolvadni, ne gondoljuk, hogy az azokat egybetevő anyagrészecskék elenyésztek, megsemmisültek; csak kiléptek a régi összeköttetésből, hogy egy ujba menjenek át; szárnyakra kelve szétoszoltak a levegőben, hogy uj életnek adjanak eredetet. Mentovich Ferenc

Elhull a virág, eliramlik az élet. Petőfi Sándor

Minden korok szerelmi költészetében a nő arra vágyik, hogy férfitest súlya nehezedjék rá. A legsúlyosabb teher tehát egyben az élet legnagyobb beteljesülésének a jelképe is. Minél nehezebb a teher, annál közelebb kerül életünk a földhöz, annál valóságosabb és igazabb. Ezzel szemben a teher teljes hiánya azt okozza, hogy az ember könnyebbé válik a levegőnél, immár csak félig valóságos, s bár mozdulatai szabadok, semmi jelentőségük nincs. Milan Kundera

Mikor a langy szellőcske vágyat Csókol szivünkbe szeliden; Mikor a boldog ibolyácskán Az első pillangó pihen; Mikor a felhőhez szokott szem Először lát derûs eget: Szerelmi hûséget fogadni Akkor szeretnék én neked! Reviczky Gyula

A növények általában elégedettek sorsukkal, ha emberi érzésekkel akarnók felruházni őket, akkor úgy mondanám, hogy többnyire jókedvûek, kellemesen érzik magukat. Kevésbé bizonytalanok a jövőt és a fejlődés irányát illetően, mint sokszor mi, nyugdíjasok. Hazai Attila

A világ dolgai elmúlnak (...). Legyenek bármilyen hevesek, elmúlnak, ahogy a virág is elnyílik és nincs többé. Cs. Szabó Sándor

Természetesen nem csoda, hogy a növényeket mozdulatlan lényeknek tekintjük, hiszen helyhez kötötten élnek, örökre a földbe gyökerezve, helyváltoztatásra képtelenül. Ám ha hosszabb időn át türelmesen figyeljük őket, azt tapasztaljuk, hogy szó sincs mozdulatlanságról; finom és bonyolult mozdulatok olyan gazdag parádéjának vagyunk tanúi, mintha Barisnyikov kelne életre egy balettelőadás első jelenetében. Levelek pöndörödnek és bomlanak szét, virágok tárulnak ki és csukódnak össze, hajtások köröznek, inognak és hajladoznak. Daniel Chamovitz