Zárkózottság idézetek

Az unatkozásnak az a következménye, hogy az ember előre, a jövőbe vagy hátra, a múltba réved, vagy oldalvást, a képzeletvilágába. Mark Lawrence

A gyerekekkel könnyû. Ha egyszer sír, az azt jelenti, hogy éhes. Ha tovább sír, akkor fáradt. Csak felnőttként válik bonyolulttá a dolog. Elrejtjük az érzelmeinket, fal mögé rejtőzünk. Eljutunk arra a pontra, amikor már azt se tudjuk, ki mit gondol vagy érez. Akaratlanul is, de mesterei leszünk az álcázásnak.

Talán ez az oka annak, hogy az emberek úgy belevesznek a saját gondolataikba (...). Nem látják, milyen is a világ valójában. Ha látnák, akkor el tudnának vonatkoztatni a saját álmaiktól és rögeszméiktől.

Valami vinnyog... Kint vagy idebenn? Egy gazdátlan kutya? Vagy a szivem? Egy hang nyüszít bennem órák során át, meg-megszakítja együgyû sirámát, majd újrakezdi... Mért zokog vajon e táguló s szûkülő fájdalom? (...) Vadállatot gyötörhet így a honvágy, mely ketrecébe hozza zöld vadonját. Minden árva élőlény így vonít, ha érzi, hogy elvesztett valamit, s legfojtogatóbb akkor lesz magánya, amikor a sosem-voltat kivánja. Kálnoky László

Az ember, aki tényekkel veszi körül magát, aki kizárja a meglepetés lehetőségét, az intuitív felvillanásokat, a nagyívû hipotéziseket, aki nem kockáztat, az börtönbe zárja magát. Még a tudatlanság sem képes ilyen biztonsággal bezárni az elmét.

Úgy érzem, nem illek ebbe a világba. Nem tartozhatok egy olyan világba, ahol végül nem vagyunk együtt. Vannak párhuzamos dimenziók, amikben ez nem történt meg, ahol én veled vagyok, te pedig velem, és bármelyik világ is az, a szívem abban él.

Lehetsz tömegben vagy bezárva egy szobában, Legbelül mindig magány van. Punnany Massif

Ne szólj, szól helyetted a csend. Ne nézz, hunyt pillád mögött vagyok. Ne hívj, hívnak az álmaink. Ne keress, hisz úgyis ott vagyok.

Miért fél a gyerek a sötétben? Mert nem tudja, hogy amit ott lát, az nincs is ott. Mert túlgondolja, túlbonyolítja, olyasmit képzel oda, ami nem létezik. Ezért félünk. Tudatlanságból, túlgondolásból. Vida Ágnes

Jól ismerem a bennem lakozó Gonoszt. Ez a biztonságom titka. Úgy értem, ismerem a legrosszabb oldalam. Lehet, hogy rosszabb, mint más emberekben a legrosszabb, de tulajdonképpen nekem arra nem kell gondolnom, sem törődnöm vele. Nem mentegetőzöm. Én békében élek. Szörnyeteg vagyok? A Világ azt mondja, igen, és ha ezt mondják, akkor én elfogadom. De én meg azt mondom, hogy a Világ semmit se jelent nekem. Én Én vagyok, és esélyem sincs rá, hogy más legyek.

Sötét a hely, sötétek a gondolatok. Nincs zaj, csak a pillanatok, Amiket úgy élünk meg, mintha vége lenne, Pedig most kezdődik az élet. De van-e értelme? Majka

Úgy érezte, az élet csak árnyék, a nappal fehér árnyék, az éjszaka, a halál, a csönd, a tétlenség... ez az igazi lét. Élni, erősködni, akarni... ez a nemlét. A legfőbb jó feloldódni a sötétségben, és a nagy lénnyel azonosulva lebegni benne. David Herbert Richards Lawrence

A gondolatok érzelmeink árnyékai. Mindig sötétebbek, üresebbek, egyszerûbbek érzelmeinknél. Friedrich Nietzsche

Amikor epekedve vársz egy pillantást, egy mosolyt, egy arcot, egy hangot... és mindez csak ritkán, pillanatokra, távolságtartón adatik meg, és nem tudod, nem tudhatod, mit hoz a jövő, akkor kegyetlen zsarnokká válik a szeretet. Elhatalmasodik benned, és legyőz. Felülkerekedik rajtad. Már nem a barátod, hanem az ellenséged. Felemészti előbb lelkedet, aztán egész valódat. Már nem szépet ad, hanem fájdalmat. Egyre nagyobb és nagyobb fájdalmat. Amit már nem tudsz elviselni. Csitáry-Hock Tamás

A szavak arra valók, hogy elrejtsék gondolatainkat.

Maradj kapcsolatban az önmagadban érzett hívással, és tiszteld mélyen! Ha nem veszel róla tudomást, akkor saját tested foglyának fogod érezni magad, bezárva saját kis világodba. A lelked nyomorultul érzi magát, amikor fogva tartják, határokat szabnak, vagy megmondják neki, mit tehet és mit nem. Folyamatosan azt énekli: "Ne zárj be engem." Wayne Dyer

Amit látsz, az csak egy hamis otthon. Amit benne látsz, az csak egy üres tekintet. Hiszen engem látsz. A végtelen szomorúságot.

- Olyan furcsa, hogy két ember, akik szerették, a végén meggyûlölik egymást. Hogy lehetséges? - Az a kérdés, miért hagyják, hogy így legyen? Mindenki raktározza az érzéseit, megbánást, haragot, dühöt. Legtöbben kiengedik néha, hogy ne nyomja úgy a lelküket. Így megbirkózhatnak vele.

Én feléd nézek két szememmel s a szájam zárt, mert titka van. S feléd lengetem két kezemmel a szívem, amely nyitva van. Somlyó Zoltán

A nagy hallgatás okozta-e, vagy a hideg lassan átszivárgott a ruhán, a bőrön, s beszívódott a csontok közé: de egyszerre érezte, hogy fázik. Valami belső fázás volt ez, valami belülről vacogtató, kietlen érzés. "Elindulok" - gondolta. De nem mozdult mégsem. Nem mozdultak a lábai, a kezei, az izmai. Érezte, hogy valami a vállaira nehezül, és mozdulatlanságra kényszeríti. Valami nyomja lefele, oda a farönkhöz, nem képes felkelni róla. Döbbenet futott át rajta, szinte remegtető döbbenet. És ekkor egyszerre megérezte a csöndet maga körül. A vállain, a fákon, a hegyeken, a levegőben. Azt a súlyos, fehér csöndet, mely, mint egy láthatatlan nagy búra, ránehezedett kereken a világra, és a világ nem volt képes moccanni alatta, még lélegezni sem. Igen, egy rettenetes csöndet érzett maga körül és maga fölött, egy halott csöndet. Egy csöndet, amely maga a semmi volt. A halál. Wass Albert