Hogy hova jutok, még nem tudom. Talpra állok, majd elbukom, De mégis újra kezdem. Miért volna másé, Ki általad lettem.

Kapcsolódó idézetek

1. Talán nem létezett, mégis átéltem, Érted újra írnám, de másért nem, A szívemből indulsz, az ereken át, Bennem élsz, a hatalmat nem veheted át, Segíts! Fel kell ébrednem, Kettőnket csak ez tarthat életben! Children of Distance
2. Próbálok számot vetni az életemmel. Nem fognál kézen, És vinnél valami új helyre? Nem tudom, ki vagy, De hozzád tartozom. Avril Lavigne
3. Egy tájba lépek ki, ahová a másik nem követhet. De azért még változatlanul itt vagyok köztetek. Sőt, még csak most kezdődik minden. Mészöly Miklós
4. Köszönöm, hogy az életem része voltál. Most már tovább tudok lépni. Szabad vagyok. Ez a továbblépés persze nem lesz könnyû, de semmi sem az, ami igazán fontos. Egy ismeretlen helyen vagyok, és több szempontból is újra kell kezdenem az életem.
5. Vagyok-e még és voltam-e vajon, S nem csak a magam álma-é, hogy voltam, S nem itt viaszlik-e önágyamon A halott, kinek fölibe hajoltam, Én vagyok-e, ki ballag utamon S nem porlok-e rég valamerre, holtan, Pályám - én vagyok-é, aki futom? Nem tudom - ha megöltök, se tudom. Ignotus
6. Valahogy a szív mindig messze jár... Keresed a jót, hátha rád talál. Kutatod a szépet, akarod az elmúlt időt. Idegen az út a lábad előtt, Te vagy, aki megleptél, nem számítottam rád, De amikor rám néztél, éreztem, nincs tovább, Te legyél a kezdet, légy a végső állomás, Maradj még egy életen át! Caramel
7. És sebeimet tapogattam, Fájtak, égtek förtelmesen, De mikor kaptam, hogyha kaptam? Hol jártam én, Hát éltem már én? Ki sírhat most tán énmiattam, Ki vagyok és merre megyek? Ady Endre
8. Ami vagyok, az már megtörtént: itt és most úgy él bennem, mint lépés a saját nyomában, mint hang a visszhangban, mint rejtvény a megoldásában. (...) Átlépés az élet másik oldaláról. Könnyedén, akár egy tánclépés. Egyik formája annak, hogy mindent elveszíts azért, hogy mindent megtalálj. Alessandro Baricco
9. Mert jól tudom, hogy lenne másik élet És másik csillag, másik szerelem, És nincsen, aki megszabja nekem, Hogy mit féljek, mire várjak, mit reméljek, (...) s ha sorsa van, választott sorsa van mindenkinek, hát lettem, ami lettem, de nem azért, mert másként nem tehettem. Markó Béla
10. Ott álltam az úton, nem tudtam, hová, merre menjek, kellett, hogy valami jöjjön, történjen velem, az volt a kezdet. Nem találtam otthont, indulok, ha kell, a végtelen útra, nem élhetek másként, állni nem tudok, csak menni újra, örökmozgó lettem, nem állok sohasem. P. Mobil