Haldokló föld, legyilkolt fák, fuldokló égbolt néz le ránk. Minden csak pénz, papír és szám, és hullaszag a lépteink után, de ébrednünk kell, még nem késtünk el talán.

Kapcsolódó idézetek

1. Fölöttünk csak úgy kél, bukik A Nap s a napok is úgy múlnak, Szivek bénulnak s megujulnak S csak mi nem látjuk egymás arcát. Ady Endre
2. Fuldokolok a tavaszban. Fáj a szívem, hogy tavasz van. Hát mégis föltámadt a rég volt? Csöndesen rám szédül az égbolt.
3. Kézen fogva álltok be a sorba, mosolyogva figyelitek, ahogyan pusztul és ég ez a Föld, gyermekek sírnak a sarkon. Elhagyott életek, haldokló emberek kiáltására ébredek minden éjjel. Gyertyáktól világító autóutak, vonat alatt eltûnt lelkek, mélybe zuhant testek kiáltására ébredek minden éjjel. Összenyom a tér, fertőzött ez a világ. Hova veszett szemetek csillogása? Nézzünk egymásra, magunkba, emberek!
4. Amikor minden erdőből hajópadlót csináltunk, amikor minden életteret lebetonoztunk, amikor minden emberi kapcsolatot szolgáltatással helyettesítettünk, a bolygó és a társadalom életfolyamatai fognak leállni. Ami hátramarad, az mindössze hideg, halott pénz, ahogyan Midász király legendája előre figyelmeztetett sok évszázaddal ezelőtt. Halottak, ámbár nagyon-nagyon gazdagok leszünk. Charles Eisenstein
5. Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk, a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk, olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép, végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain. Weöres Sándor
6. Mint hó a földről, olvadunk. Föld vagyunk csak, mit otthagyunk. Véghelyi Balázs
7. Két lábam alatt jéghideg a föld, Ragacsos sár lesz mindenből, ami zöld, Fáradó szemem túl messzire lát, Gyengül a gerinc, meggörbül a hát. Ismerős Arcok
8. A világ nem vár ránk. Halad tovább, és elvárja tőlünk, hogy mi is vele együtt haladjunk.
9. Ülünk, ülünk tehetetlenül (...). Várjuk, mikor nyílik meg alattunk a föld. Mert mire megmozdulunk, késő lesz. Moccanni próbálunk, kapálóznánk, aztán mindig egy helyben találjuk magunkat. Szilvási Lajos
10. Valahány lény csak van a földön, Mind mulandó, s egy vagy más bajtól leigázva, Láthatjuk, mint tûnik végképp el szemeinkből. Titus Lucretius Carus