Már nem kelt fel a zaj, A könnyeid sem. A föld a takaróm És az ágyam itt lenn.

Kapcsolódó idézetek

1. Itt nyugszom. Végre megnyugodtam. Elszállt az álom és a láz. Ma föld fölöttem, föld alattam, és nem emel, és nem aláz. Babits Mihály
2. Én már alszom zúgó lomb alatt, ó, ne zavard édes álmomat, borulj síromra halkan, csendesen, ne félj, nekem már nem fáj semmi sem.
3. Mikor alszik a táj, csendes az éj, Nem száll a levél, nem zúg a szél. Keserédes csók íze még ajkamon izzik, És hangod még bennem él. Children of Distance
4. A föld az föld, nem oszt, nem szoroz, hol nyugszik az ember. Robert Seethaler
5. Ne szólj, szól helyetted a csend. Ne nézz, hunyt pillád mögött vagyok. Ne hívj, hívnak az álmaink. Ne keress, hisz úgyis ott vagyok.
6. Síromban párnám vagy, Vess ágyat. Lefekszem. Ákos
7. Itt nyugszik nőm, e néma hant alatt, s én otthon leltem meg nyugalmamat.
8. Csillagok alatt fekszik a test, Az enyém, a tiéd, akárkié. Könyörögnék, hogy engem szeress, De nem ragyogsz rám már soha többé. Ákos
9. Nekem a könnyem többet már nem hull, minden fájdalmam lassan már elmúlt. Valahol vár, vár rám, aki megbecsül és nem vág át.
10. A sírverem oly híves, oly csendes, oly megnyugtató. A földben a gyötrelmek mind elmúlnak! Mikor a fû megnevekedik sírhalmomon, melynek ölébe én elrejteztem, és azt a szél lengeti, ott - vége lesz gyötrelmimnek! Kármán József