Égre festett bús képût, A Holdat látom. A kopár fáknak is feltûnt, Ez nem a mennyország!

Kapcsolódó idézetek

1. Láttam a holdat, a napot az égen, Láttam a könnyeket az Õ szemében, Láttam az arcát, ahogyan elrohant, Lassan megértettem miért boldogtalan. Edda
2. A mennyország szomorú. Krasznahorkai László
3. Látom, baljós a hold fent, látom, a baj közel, látom, ég villog, föld reng, látom, rossz idő jön el. Ma éjjel a lábod ki ne tedd, hogyha kedves az életed! Baljósan kel ma a hold.
4. Az az ábránd - elenyészett; Az a légvár - füstgomoly; Az a remény, az az érzet, Az a világ - nincs sehol! Arany János
5. Felnézek az égre, a versemnek vége.
6. Az ikonfestő nehezen tud áhítattal tekinteni a szent ábrázolásra: ő tudja, hogy a glória mennyei ragyogása csak aranyfüst - piszkos, földi fém. Dmitry Glukhovsky
7. Az ég arcán egy nehéz gondolat száll, az a felhő, az a vad és komor; mint lelkibeteg, kire éji harc vár, hánykolódik szélben a bokor. Nikolaus Lenau
8. Halott virágok, csendes fohászok. Nem hozhat békét a részvét. Kőtestû angyal néz fel az égre, arcán a bánat, kőszárnyak nem szállnak.
9. Az égen szálló felhőket nézem, s te jársz eszembe, Visszaszáll minden megtépett emlék bús képzetembe, Megrezdûl a lomb... s a bánat árja felzajdúl bennem, S ez únt világon egymagán búsong rombadőlt lelkem...
10. Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek. A föld az eget így betûzi. Így tapogatják világtalan fények csillagok borzongó betûit. Bella István