Szerző

Barabási Albert-László

A mûvészvilágban az értéket a kapcsolati háló határozza meg. És bármelyik alkotás, legyen az a Mona Lisa vagy Basquiat Untitledje, kapcsolati háló nélkül pontosan annyit ér, mint a többi kacat a bolhapiacon.
Sokszor az első néhány értékelés közelíti meg a legjobban a termék valós alkalmassági mutatóját, ugyanis ezeket a véleményeket még nem befolyásolta a többiek ítélete.
Aki hírnevet akar szerezni a tudományban, az jobban teszi, ha egy híres emberrel dolgozik együtt... az elején. De aztán eljön a pont, amikor az embernek a saját lábára kell állnia.
Ha valami tényleg fontos a számunkra, nincs gyors és könnyû megoldás. Akkor igenis rá kell szánjuk az időt, hogy magunk hozzuk meg a döntést, függetlenül a többiek véleményétől.
Ha mindenkinek az a célja, hogy a többiek fölé emelkedjék, akkor senki nem foglalkozik magával a feladattal.
A mûvészet célja a reprezentáció. A jó mûvészet azt a kort reprezentálja, amelyben keletkezik, és mivel a valóságunk ma adatalapú, meggyőződésem, hogy a mûvészetnek az adatokon keresztül kell megközelítenie és feldolgoznia a jelenleg zajló folyamatokat.
A kreatív folyamat sosem az ihleten, hanem a csináláson alapul. (...) nemcsak a múzsa csókja után, hanem normál munkaidőben, 9-től 5-ig is lehet eredményesen képzőmûvészettel foglalkozni.
A mûvészeknek kell a legkevésbé az MI-től tartani. Azzal párhuzamosan ugyanis, hogy a mesterséges intelligencia giccses képekkel önti el a világunkat, felértékelődik a képzőmûvészet által kínált manualitás.
Azért éri meg megépíteni a saját ketrecünket, mert annak magunk alakíthatjuk ki a méretét. Ráadásul az is komfortos, hogy egyedül lehetek odabent, míg minden négyzetcentiméterét felfedezem.
A legjobb ötlet is befuccsol, ha avatatlanok próbálják megvalósítani.
A sikeres emberek egymás után kezdenek bele az újabb projektekbe. Nemcsak azt számolgatják, hogy mennyit nyertek már, hanem ismét megveszik azt a lottószelvényt.
Amikor a csapaton belül túl erős az összetartás, (...) a klikkszellem elhatalmasodik, vagyis a csapat mindenáron kitart egy hibás terv mellett, ahelyett, hogy alternatív megoldásokban gondolkodna.
A siker soha nem rólad szól, de még csak nem is a teljesítményedről. A siker rólunk szól, és arról, hogy mi hogyan látjuk a teljesítményedet.
A siker kollektív mérőszám, amely azt mutatja meg, hogy az emberek hogyan reagálnak a teljesítményünkre.
Mindannyian csomópontok vagyunk egy olyan hálózatban, amely több milliárd más csomóponttal kapcsol össze minket. Ahhoz, hogy lássuk, hogy valaki milyen hatást gyakorol a kollektív környezetére, először is a saját hálózatában a többi csomópontot kell megvizsgálnunk, pontosabban az ezek által adott reakciót az illető teljesítményére.
A hírnév olyan palást, amely mindent beborít.
Kurátorok, történészek, galériatulajdonosok, mûkereskedők, ügynökök, aukciósházak és mûgyûjtők láthatatlan hálózata, amely meghatározza, hogy mely mûtárgyak kerülnek kiállításra a múzeumokban, illetve hogy mekkora összeget vagyunk hajlandók kifizetni az egyes mûvekért. Ezek a hálózatok ráadásul nem pusztán azt jelölik ki, hogy mi lógjon a múzeumok falain, de azt a parancsot is tőlük kapjuk, hogy mely mûvekért álljuk sorba, csak hogy láthassuk őket.
A siker kollektív jelenség, amelyet úgy tudunk mérni, hogy megfigyeljük, a környezetünk miként reagál az adott teljesítményre.
A mûvészvilág egy parányi sziget, amelynek tagjai maguk határozzák meg az értékeiket. Lehet, hogy egy piszoár nem más, mint egy mosdóhigiéniai termék, de ha egy galériában állítjuk ki, címet adunk neki, és ellátjuk a mûvész kézjegyével pontosan úgy, ahogyan az ünnepelt mûtárgyakat, a legközönségesebb használati tárgy is kivételes jelentés hordozójává válhat. Tehát amikor megállapítjuk valaminek az értékét, egyértelmûen a kontextus számít.
A mûvészvilágban a siker szimbiotikus. (...) A siker lényegében egyfajta önmagába való visszacsatolást jelent, amelyben a galériák a hírnevüket öregbítik azáltal, hogy nagynevû mûvészek alkotásait állítják ki, a nagynevû mûvészek pedig a hírnevüket leginkább annak köszönhetik, hogy neves galériák állították ki a mûveiket. Trükkös, ugye?