Berkesi András

Nem mindig volt ilyen, hogy úgy mondjam, nem szadistának született. Valamikor kellemes ember volt, figyelmes barát. Azt hiszem, a háború mámora tört ki rajta. Az a tudat, hogy a háború következtében élet-halál ura lett, megbolondította őt.

A nyomozás, kedves barátom, majdnem mûvészet. Kicsit matematika, kicsit sakkozás is. Türelemjáték.

A humor az élet sója, kedvesem.

Az elhárítás alfája és omegája a jól mûködő és érzékeny hálózat. Olyan, mint a pókháló. Csak mindig megfelelő időben kell kiépíteni, és utána türelmesen várakozni.

Anglia azért volt legyőzhetetlen évszázadokig (...), mert a titkosszolgálata két évvel előbbre dolgozott, mint a többiek, és mindig tudta, hogy mikor kivel kell szövetségre lépnie.

Tudták, hogy meghalnak, de nem beszéltek a halálról, nem vigasztalták egymást, nem mondtak reménykeltő szavakat, ösztönösen megérezték, hogy minden biztató szó most hazugság lenne, értelmetlen üres frázis, méltatlan hozzájuk.

Az alattomos emberek gyávák.

Az élet nem más, mint az izgalmas játszmák sorozata.

Egyedül kell harcolnia, elszigetelten harcostársaitól, ésszel és ügyességgel, adott esetben reménytelenül, mert nem várhat segítséget.

Nem szereti ezt a nyomasztó csendet, fél a csendtől, a váratlan neszeket még ma sem tudta megszokni. De nem is akarja. Sohasem szerette a magányt.

Az emberek nem kommunistáknak és antináciknak születnek, hanem csak embernek, s később kommunistákká vagy antinácikká válnak. Hogy hogyan? Minden embernél más és más tényezők játszanak közre. A megváltozott körülmények gondolkodásra késztetik az embert. Engem is.

Egyedül maradt a kétségeivel. Az öröm, a szorongás, a félelem érzései kavarogtak benne. Aztán egyre többször jutott eszébe, hogy apa lesz. Ez a gondolat lassanként legyőzte kellemetlen sejtéseit.

Az ideggyógyászat ma még az orvostudomány fehér foltja. Csak elképzeléseink vannak róla, sejtéseink, hipotézisek alapján felállított bizonyos rendszerek, amelyek feltételezett igazságát vagy igazolják egyes konkrét esetek, vagy pedig nem.

Õ tudja magáról, hogy buta, mûveletlen, azt is, hogy csak szépséggel nem sokra megy, de ez most mind nem érdekes, ő szeretni tud, olyan ragaszkodással és hûséggel, akár az állatok, szeretni akar.

A legnagyobb bûn (...), ha valaki elárulja a népét. Minden más bûn megbocsátható, csak az nem. S különösen nem háború idején.

Szerelmük, mint az acél, fehér izzásig hevült, és olyankor nem gondoltak a holnapra. Egymás karjában és az ölelésben kerestek védelmet a világ ellen.

Ha megszeretnék valakit, megtalálnám a módját, hogy az övé legyek. Más dolog a házasság, és megint más a szerelem.

Az a bosszantó (...), hogy a hadseregben az igazság a csillagok számától függ. Hát nem marhaság ez? Ha egy ostoba tizedes mondja, hogy a fal hupikék, akkor helyeselni kell.

Az asszonyoknál az öregedés legbiztosabb jele, tudod mi? (...) Amikor házasságközvetítésre adják a fejüket.

- Szeretnélek feleségül venni. - Erre mikor jöttél rá? - Tulajdonképpen már régen foglalkozom a gondolattal, de most, ott az ebédnél döntöttem el a nagy kérdést. Most már biztos vagyok az érzésemben. Amikor besütött a nap az ablakon, hirtelen arra gondoltam, mi lenne, ha felállnál, és elmennél tőlem. A gondolatba belesápadtam.