Children of Distance

Nem mutatom hiányod, de a fal felé fordulva Könyörög a szívem, és szeretetért koldulna, Hisz árva. Belőled egy élet is kevés, Mégis hogy bizonyíthatnám be ezt egy percbe zárva?

Arcomba temetett kézzel leplezem, hogy szenvedek Ha kinyitom a szemem reggel, tudom, hogy több kell neked. Megértettem, elfogadtam, jól van ez így, Hiába nincs is annál szebb, ha együtt dobban a szív.

Nekem már nem kell többé semmi más, és neked se, Bárhol is kössek ki, nincs más, aki így szeretne. Köszönök mindent, és ha véget ér az álom, Mindig emlékezz, hogy te voltál a legszebb csalódásom.

Egyszer majd elviszi a szél a szavam hozzád, Õrizd meg örökké, ahelyett, hogy visszahoznád! Nem így akartam, hogy én menjek, és te itt maradj, Egy élet sem lenne elég, hogy mindent visszaadj.

Ez a vonat már elment, engem már nem érdekelsz, Amennyi rosszat kaptam tőled, abból százat érdemelsz. Én a szívemet adtam, te mégis megfeszítettél, de majd gondolj arra vissza, akkor mit is veszítettél.

A tûz kialudt bennünk, de ha hozzám érsz, még megéget, Már eldobtam a szerelmed, és most te az enyémet, Más lépett a helyembe, már nem nézel a szemembe, És ha hiányzom majd néha, sírj csak másnak, nekem ne.

Az a vétkem, hogy szeretlek téged, A csókod úgy éget, akár a méreg, Átvertél, megbolondítottál, Vele nem jó, rólam mégis lemondtál.

Nem jártál még az én cipőmben, Sok van mögöttem, de több előttem, A szívem hajt, amíg élek, Nem vagyok hibátlan, de többet érek.

Engem nem ismersz, mégis azt mondod, hogy rossz vagyok, De észre sem vettél, amíg nem kopogtattak jobb napok, Addig nem nyugszom, míg a csúcsra fel nem érek, Mondhatsz bármit, de akinek te látsz, annál többet érek.

Most nem köszönök el és nem kérdezem, hogy jössz-e, van az úgy, hogy két kirakós darab nem passzol össze.

Fáj minden pillanat, mit nélküled el kell töltenem, Egy gyenge mondat vigasztal: egyedül jobb nekem.

A napsugár az ablakon át cirógatja arcom, Behunyt szemmel arra gondolok, mikor átölelsz, ha alszom. Ha lemerült a szívem, mindig te voltál a töltő, és hogy megköszönjem neked ezt, kevés egy emberöltő.

Elsuhannak az évek a fák alatt, Tovatûnnek a percek, csak pár maradt. Elmúlt, de egy pillanatát se bánom, Te vagy a legszebb csalódásom.

Átsírt éjszakák, elvesztett barátok, A világ közepén magadat egyedül találod.