Csányi Vilmos

Régen az egyén hátra sorolódott, az volt a dolga, hogy tisztességesen szolgálja a közösségét, amivel jót tett mindenki másnak, végső soron önmagának is. A jelenlegi kultúrában viszont az egyén a minden. Az a fontos, hogy te túléld, te maradj fiatal, ha őszülsz, festesd a hajad, sőt, ültess be hajszálakat gyérülő homlokodba. A közösség másodlagos.

Ha nincs közösség, akkor nincs közös bölcsesség, és az egyén pillanatnyi érdeke, mohósága, az egyéni véleményekből összeálló ostobaság az úr.

Az emberi faj sikerének egyik kulcsa, hogy őrzi kultúráját, generációról generációra hagyományozza a tapasztalatokat, a történelmieket is. Sajnálatos, hogy a negatív kultúrákat is stabilan őrzi.

Az ember rendkívül komplikált társadalmi közegben él, ha egy szálat meghúzol, száz másik szál is húzódik, ezért húzás előtt érdemes végiggondolni, minek mi lehet a következménye.

Ha az emberiség meg akar maradni, fel kell adja ezt az önpusztító túlfogyasztást. A termelés jelentős része tök fölösleges, ugyanis nem igényeket, hanem vágyakat elégít ki.

A legegyszerûbb gondolatodban is benne van az egész addigi történeted és a pillanatnyi helyzeted, milliószor több és bonyolultabb, mint azt bárki megfogalmazni képes.

Az én jelszavam, hogy "halottnak kuss!". Ami alatt azt értem, hogy aki meghal, az ne szóljon bele, hogy mi lesz utána.

A modern társadalom elképesztő adattömeg kollektív birtoklására épül, de használni szerény tudású emberek milliói is képesek.

Hiába használja az internetet sok okos ember is, az ő véleményük, hatásuk nem vagy csak nagyon lassan, sokszor már későn érvényesül.

Az internet kiváló dolog, de lehet, hogy az emberiség még nem eléggé érett rá.

Csak a technológia változott, mi magunk egy cseppet sem. Mi magunk úgy gondoljuk, genetikai örökség, hogy egy kicsi, kellemes közösség közepén ülünk, mindenki, mi is, elmondhatja véleményét, és hamarosan kialakul a biztos alapokon álló, megdönthetetlen közösségi tudás, ami segít, ha betegek leszünk, eligazít a politikában és minden létező egyéb bajunkban. Egy kattintás, és ömlik a tudás az ölünkbe. Drága szíveim, nem egészen így van. Sőt egészen nincs így! Az interneten mindenki véleménye megjelenik, természetesen azoké is, akik értenek a vitatott dologhoz, meg azoké is, akiknek nincs egyebük, csak a véleményük, de azt megosztják velünk. Meg kell tanulnunk, hogy az interneten kialakuló közösségi tudás, mert az azért itt is kialakul, lassan, fontosabb kérdésekben már néhány hónap, másokban évek alatt jelenik meg. És ha már megjelent, nem feltétlenül lesz bizonyítottan igaz, egyedüli, elfogadott, mert kialakulását is vélemények kísérik, és mindig akadnak néhányan, akik azt gondolják, nem úgy van.

A rítusok megjelennek a munkavégzés során, de a szociális életünkben is. Ha fiatalok párt keresnek, és nem sikerül már elsőre, bizony kialakul valamilyen rítus, találkozni, randizni, bulizni stb. Néha éppen az ilyen rítus az oka a sikertelenségnek, például az egyikük azonnal a stb.-vel szeretné indítani.

A kultúra meg éppen olyan alapszolgáltatás kéne hogy legyen, mint a kenyér vagy a fedél, aki ember, választhasson.

Mi van ma? Válság. Életcélválság. Vegyünk egy középosztálybeli kisembert, gyerek még, vajon hogyan veszi körül a közösség, ami majd életcéljait, kultúráját megszabja? Többnyire sehogy. Járhat iskolába, később egy másikba, idegen családok gyerekeivel játszik, szórakozik, televíziót néz, elmebeteg reklámokat, és minden azt sugallja, az legyen a célod, hogy minél nagyobbat, minél szebbet, minél drágábbat minél gyorsabban kapjál. Ha sikerül, boldog lehetsz, ez a boldogság titka. Ha nem sikerül, kielégítetlen leszel, elrontottad az életed, kár érted, többre is vihetted volna.

Mi lenne, ha valamilyen globális egyezséggel betiltanák az összes reklámot? A legelső haszon, hogy kellemesebb lenne tévémûsorokat nézni, bár, ha egy-egy adást megszakítás nélkül nézhetnénk végig, lehet, hogy hamarabb rájönnénk, milyen szarok amúgy.

A társadalom elfogadott, támogatott sokszínûsége, a legalsó szint szabadsága a békés, kiegyensúlyozott élet alapja. A kulturális monokultúra életveszélyes.

A racionális konstrukciók mindig egy "hogyan?" kérdést válaszolnak meg, és adósak maradnak a "miért?" kérdésre adható válasszal.

Az emberiség középtávú, ötven-száz éves jövője azon múlik, hogy képes lesz-e olyan ideológiákat hatékonyan elterjeszteni, amelyek központi értékei a népesség kicsi mérete, a bioszféra ápolása, a környezetszennyezés és a túlzott energiafogyasztás erkölcstelensége lesznek. Minden további ábrándozás a jövőről csak ezután következhet.

Egy teremtmény előállítása (...) nem csak dicsőség, kötelezettségekkel is jár, illetékesek erre azért Istent is figyelmeztethetnék mellesleg, mert példátlan ott fenn a nemtörődömség.

A falkába tartozó kutyákat kár is kiképezni, mert más dolog az egyéni engedelmesség és más dolog a falka. Ha a falka rázúdul valamire vagy valakire, azt semmiféle parancsszóval megállítani nem lehet.