Csányi Vilmos

Akik utálják a kutyákat, azok (...) az "akit" látják bennük, és ezért képesek velük kapcsolatban mindazon aljasságra, amit egyébként csak magunk között szoktunk alkalmazni. Ezért ölik, kínozzák, verik a kutyákat. Egy papagáj vagy kecske nem vált ki gyûlöletet, mint ahogy egy cseresznyefa sem. A szeretet vagy gyûlölet élőlények által történő kiváltásának mértéke pontosan aránylik az illető lény emberhez való hasonlóságához.

Azok, akik a médiában az önkormányzatoknál a kutyák ellen ágálnak, emberekkel szembeni utálatukat vezetik le ekképpen, és inkább szakértő pszichológus segítségére volna szükségük, mint hatósági támogatásra.

Az ember is az állatfajok egyike, bár sokszor szeretné ezt a rokonságot megtagadni, és természetesen génjeiben hordozza a legfontosabb erőforrás-védelmi készségeket, amelyeket aztán ügyes elnevezésekkel szépnek, szentnek, hazafiasnak és különlegesnek tüntet fel. Ezek közé az ősidőkből hozott értékek közé tartozik a territorialitás is. Az otthon, a tanyánk, a földünk, a hazánk védelme mindannyiunknak nagyon fontos, és az ufók is menjenek haza, mert ez a mi bolygónk.

Nem szégyen ünnepelni, nem szégyen követni az ünnepi rítusokat, nem valami kulturális felsőbbrendûség jele, ha valaki lenézi az ünnepet, hanem tudatlanság. Az ünnep közel hoz másokhoz, gyermekeinkhez, szüleinkhez, barátainkhoz, egy napra vagy néhány órára újra létrehozza a régen elvesztett közösséget, és reményt ad arra, hogy ember voltunkban talán megmaradunk.

A kultúra nem a génekbe van kódolva. Máz csupán, nagyon fontos máz, de ha valamiért leolvad - eléggé olvadékony -, akkor gyakran a legrendesebb emberből is szabálysértő, gyereklányokat erőszakoló, adócsaló, gyilkos démon lehet. A korlátlan szabadság tehát önző, véres, kegyetlen létforma. Állati. De szabadnak lenni jó!

Az erkölcsi szabályok szabadságunkat akkor is korlátozzák, ha a formálisak ezt már nem teszik. Ezek a szabadság legrafináltabb korlátai.

A technológia mûködése nem az életünkhöz, hanem a vágyainkhoz szükséges javakat állítja elő.

A modern kultúrák tagjaik számára a szabadságot és a vágyakozás szabadságát tekintik megfelelő életcélnak. De az ember szabadságának rettenetes nagy ára van, egy egész bolygó.

Nincsen tudomány jelentős áldozatok nélkül.

Az állatok minden esetben valami olyasféle dolgot gyûjtenek, amit megesznek vagy valamilyen más, a faj fennmaradása szempontjából fontos célra használnak. Az a faj, amelynek egyedei nem így viselkedtek, az kihalt. Ennek az evolúciós észszerûségnek kiáltóan ellentmond a hölgyek veleszületett, csillapíthatatlan és többnyire céltalan gyûjtési szenvedélye.

A szabály szellemiségéhez történő ragaszkodás szabálya mindig magasabb rangú kell, hogy legyen, mint a szabály betûjéhez való ragaszkodás szabálya.

Amikor kegyetlenül, erkölcstelenül kidobnak egy kutyát a családból, ez éppen olyan, mintha egy kisgyerekkel tennék meg. Az agya kisebb, mint a mienk, valószínûleg még évszázadokba telik, amíg filozófiával vagy poetikával fog foglalkozni, de érzelmi képességei, vágyódása, szeretete, kötődése már tökéletes, emberszerû.

Nyolcvan-egynéhány éves korában ha már dönt az ember, akkor gyorsan csinálja, mert különben nem lesz belőle semmi.

Az embernek van egy biológiai adottsága, van egy kultúra, ami körülveszi, és ez naponta a személyiségéhez hozzáad döntéseket, jó emléket, rossz emléket. Ez a belső tartalom amíg él, nő, és ez befolyásolja valójában a döntéseket. Az ember csak azt hiszi, hogy ő mindentől függetlenül, hirtelen hoz egy jó vagy rossz döntést. A fenét! Az ember egész élete mögötte dönt valamiről így vagy úgy.

Kell tudni kérdezni, és a kérdésekre kapott választ próbálni megérteni. Ha az ember nem tud kérdezni, mert fogalma sincs az egészről, akkor ki van szolgáltatva minden álhírnek.

Aki hisz a tudományban, az téved, mert nem hinni kell. A tudomány egy gyakorlattal igazolható hiedelemrendszer. A tudósok is össze-vissza hisznek mindenfélét, de van egy tudományos módszer, úgyhogy minden hiedelmet megfigyelésekkel, kísérletekkel ellenőrizni lehet, és ki lehet választani azt, ami pillanatnyilag a legjobb.

Amikor nyolcmilliárd embernek lett ötmilliárd komputere és hatmilliárd mobiltelefonja, akkor egy elképesztően új világ született, csak nem jelentették be. Az információ szélsebesen az egész bolygón terjed, és senkinek nincs hatalma afölött, hogy az az információ jó és hadd terjedjen vagy baromság és ne terjedjen. Ha vélemény, akkor terjed.

Az, hogy demokratizálták az információt, hogy mindenki hozzáfér szinte mindenhez, nem csak nagy előrelépés, hanem egy nagy oldalra lépés, aminek még nem tudjuk a következményeit.

A bosszúság szokta megteremteni az energiát arra, hogy változtasson az ember.

A szabadságot szeretni kell, és akkor lehet érte tenni valamit.