Csányi Vilmos

Nem tudok tudóshoz méltó, biológiai választ adni arra a kérdésre, hogy mi az értelme az egyedi ember létének, és arra sem, hogy az emberiség létének mi a célja.

Ha most az őserdőben ugrándoznánk meztelenül, az a normális biológiához sokkal közelebb álló életforma lenne. (...) Annak mi értelme van, hogy most felöltözve ugrándozunk egy betondzsungelben? Az az értelme, hogy sokan vagyunk, hogy tudunk betondzsungelt építeni, és azért építünk betondzsungelt, hogy tudjunk újabb betondzsungeleket építeni, mert az nagyon jó.

Az ötlet felmerülése nem az egyén valós lehetősége, hanem a tudományos rendszeré, a tudományiparé, amely elegendő pénzt kap arra, hogy milliókat foglalkoztasson, és ha ennyien dolgoznak, akkor természetes, hogy akár akarják, akár nem, születnek új felfedezések. Nem azért, mert (...) valaki elhatározta, hogy nagy ötletekkel dolgozik majd, és megváltja a tudományos világot, hanem azért, mert sokan vagyunk, és érvényesülnek a nagy számok törvényei. A felfedezés, bármilyen különösnek is tûnik, a tudományos rendszer jelensége. (...) Az ötletek a levegőben lógnak, az csak a kérdés, hogy ki kapja el egyiket, vagy a másikat. Nem attól születik ötlet, hogy X vagy Y tudós létezik. Az ötleteket a rendszer szüli, és a szorgosok kapják el.

Ha egy lény, legyen az természetes vagy mesterséges, felismeri, hogy van, hogy létezik, az beláthatatlan idegrendszeri és pszichológiai következményekhez vezethet.

A tudományt a szabadság viszi előre, nem az iparszerû termelés. Arra is szükség van, de csak az eredmények megszilárdításához.

Amikor az embernek rengeteg feladata van, és egyik helyről a másikra rohan, akkor nincs ideje a tévé előtt ülni. Aztán ha már nincs elég értelmes aktivitás, akkor marad a tévé. Indiában meditálnak és jógáznak, mi tévét nézünk.

Az ember alapvetően jó. Ha nem lenne az, akkor nem élnénk 8 milliárdan a Földön, hanem már kipusztítottuk volna egymást.

Az első 15-16 évünk határozza meg, hogy a következő 60 esztendőben milyen emberek leszünk.

A kert egésze, a szépsége egy év alatt úgy tárul föl, hogy közben el is múlik. Az ember élete is ilyen.

Amikor lefekszel, elalszol, akkor az egy kicsi halál. Nem tudod, hogy felébredsz-e másnap, és ha igen, akkor éppen mi következik.

Számosan megírták, milyen borzalmas világok azok, amelyekben az embereket mesterségesen, drogokkal meg egyebekkel tartják örömállapotban, és amelyek mögött nincs semmi. A veszély az, hogy ma pont ebbe az irányba lódul a társadalom.

Az az ember, aki nem tudja elfelejteni a gyerekkorát, felnőtt korában mindent annak a szûrőjén keresztül fog nézni.

Az csak a nagyon közeli és a barátság belsőbb tereibe tartozó emberekkel fordul elő, hogy nagyjából azonos időpontban akarják felhívni egymást. Idegenek között ilyen soha nem fordul elő.

Az emberi szerveződések, a barátságok és összefonódások fölött (...) egy magasabb szint húzódik, ami arról szól, kikhez tartozom igazán. És ez nem a szomszédot jelenti, hanem azokat az embereket, akikkel a hiedelemben osztozom: ugyanolyan vallásúak vagy ugyanazt a politikai irányzatot és nézetet képviselik.

Az emberi természet (...) olyan, hogy katasztrófák nélkül nem nagyon változtat a viselkedésén.

A nyelv elsősorban rábeszélésre való. Arra, hogy meggyőzzünk valakit arról, mit szeretnénk, hogy amit jónak tartunk, az miért jó, és hogy azt a másik is annak tartsa. Nem objektív, hanem szociális információátadás történik.

A képek leszoktatnak a gondolkodásról, a könyveknél viszont gondolkodni kell. Ez egy olyan dolog, ami az embernek az egyik legfontosabb tulajdonsága.

Nem lehet valamit túl korán olvasni. Ha a gyerek valamit nem ért, elteszi magában, és később, évek múlva esetleg rájön, hogy az érdekes volt, és arra is, miért.

Bármely közösség alapja a hûség és a bizalom, vagyis az, hogy a csoporttag indokolt esetben hajlandó a csoportérdek mögé helyezni a saját érdekeit.

Ha van bizalom, nincs félelem. A gazdaságot is a bizalom tartja össze. A pénz micsoda? Egy darab papír vagy elektronikus adatsor, és te elhiszed, hogy kapsz érte kenyeret, tejet, cukrot, áramot, autót, lakást. Amíg bízol a közösségben, a gazdaságban, a pénzben, addig mûködik a dolog, de amint elillan a bizalom, rögvest inflálódik a pénz, beszakad a gazdaság, jön a válság, beindul a negatív spirál.