Csányi Vilmos

Nem hiszek a tiszta udvar koncepciójában. Azt szeretem, ha a gyakran használt kerti szerszámok, edények, mindenféle fontos holmi áttekinthetően állnak az udvaron, hogy amikor szükségem van rájuk, megtaláljam őket egy pillanat alatt.

A hiedelmekre való képesség az ember legfontosabb tulajdonsága.

Az állati elme, legyen bármilyen fejlett is, az elméje börtönében él: apró kivételektől eltekintve csak és kizárólag a saját tapasztalatait hasznosíthatja egész élete során.

Végeredményben a matematika sem egyéb, mint a realitástól megfosztott, de szabályokkal bizonyos mértékig korlátozott szabad akciótér.

A közösség az egyén élete előtt is volt, utána is lesz, segíti őt a megélhetésében, a bajában - aki ezt képes elképzelni, az pontosan megértheti a saját és a közösség viszonyát, és képes lesz egyéni érdekeit a közösség érdekei mögé helyezni.

A tudat drága mulatság: lelassítja a gondolkodást.

Az ember vele született szubmisszív hajlandósága lehetővé teszi, hogy domináns személyek hatalma alatt olyan viselkedésformákat is felvegyen, amelyeknek önmagukban az égvilágon semmi értelmük. Ezért lehet megtanítani a katonát az egyszerre történő lépésre, a puska vagy géppisztoly szabályszerû ráncigálására. A fegyelmezés szükséges dolog, különben csoportösszetartó erők híján mindenki azt csinálná, ami neki tetszik, de a fegyelmezés mesterséges pótlék. Pótolni hivatott a motivációt, az elkötelezettséget, a csoportnormákat.

Egy vállalat pont annyira lehet innovatív, amennyire alkalmazottainak a vállalaton kívül stabil az életük.

A közösség egy érzés, amiben feloldódhatok, és amit újra és újra átélek, ha másokkal összehangolódom. A közösség nálam valami hatalmasabb létező, aminek számíthatok a segítségére, amiben bizodalmam van, de tartok a büntetésétől vagy rettegek a kirekesztésétől. A közösség létezése az élettől elválaszthatatlannak, örökkévalónak tûnik.

A hatékonyság képviseli a fő szervező erőt a nyugati társadalmakban, és az élet minden területét bekebelezi. A család akkor boldog, ha vasárnapra mindent kipipált a heti teendők listáján, a nyelviskolák a hatékony nyelvtanulást és nem a nyelvi igényességet reklámozzák. Az a jó laptop, amely pár másodperc alatt betölti az adatokat, de jobb, ha még hamarább; az a jó vitamin, amely a lehető leggyorsabban felszívódik. Ha pedig jól gazdálkodunk az időnkkel, és sok mindent csinálunk, mindenki elismerően bólogat: bizonyára jó az életünk. Régebben a szent helyét a természetben kerestük - ma a technikában.

A technika kitermeli a maga prófétaszerû karaktereit is - nem azt kérdezzük már, ki lesz a következő Teréz anya, aki jobb emberi viszonyokra sarkall, mindenki arra kíváncsi, ki lesz a következő Steve Jobs, s mi lesz a legújabb találmány, ami fordulópontot jelent az emberiségnek.

A társadalom tagjainak is szükségük van a propagandára, hogy azt az illúziót táplálják, ők a társadalmi élet részesei. A legtöbb embernek csak propaganda révén van módja képet kapni arról, mi történik a gazdaságban vagy a politikában, a színfalak mögé az embereknek csak egy szûk csoportja lát be. Azonban e fölött szemet huny mindenki, mert az emberek számára elfogadhatatlan lenne a rideg valóság, hogy egy olyan nagyobb egészhez tartoznak, amit nemcsak cselekedeteikkel nem tudnak befolyásolni, de igazából tudomásuk sincs a valódi mûködéséről.

Akinek nem számít már, hogy a feleségének, férjének tetszik-e, az részben ki is vonta magát a kapcsolatból.

A tudomány maga is egy hiedelemrendszer. Minden tudományos hipotézis, elmélet, modell hiedelem, de a tudomány csak akkor fogadja el a hiedelmek legális kommunikációját, ha azokat folyamatosan szembesítik a kísérletek, megfigyelések során megismert tényekkel. Ennek az apparátusnak köszönhetjük a tudomány, a technika, végső soron az ember fejlődését.

Egy elmélet helyénvalóságát, igazságát nem a szépsége vagy az egyszerûsége, hanem a gyakorlati értéke bizonyítja.

Az ember mindig egyszerre két birodalomban tevékenykedik. Az egyik a mindennapi emberi gyakorlat, a munka, a technika, a technológiák, kísérletek, megfigyelések következetes valósága, a másik, nem kevésbé fontos birodalom az absztrakt mentális tér, az elméletek, az elme konstrukcióinak világa. Ehhez a birodalomhoz tartoznak a babonák, a mesék, a mítoszok, a vallások, a filozófiák, az olyan szigorú szabályok szerint teremtett világok, mint a matematika és a geometria. Mind a két birodalom emberi és nagyszerû - örök problémáinkra hol az egyikből, hol a másikból kölcsönzött eszközökkel keressük a választ és várjuk a segítséget. A természettudomány az egyetlen olyan találmányunk, amely mindkét birodalomban egyformán gyökeret eresztett. A tudományos elmekonstrukciókat látszólag szabadon építjük az absztrakt mentális térben, de gyakorlati problémák megoldására használjuk azokat, és csak azokat, amelyek a gyakorlat világában is mûködnek.

Sokan tévesen azt hiszik, hogy a tudós pontosan tudja, mit csinál, és teljes mértékben felelős a jó megoldásokért. Ez nem így van, nem így volt, és sohasem lesz így.

A fejlett államok legtöbb lakója azt gondolja, hogy akkor érzi igazán jól magát, ha idegen országok ismeretlen tájaira utazik néhány napra és ott nézelődik. Különös hiedelem. A gyorsan kiépült kiszolgálórendszer az embert a szinte egyforma repülőgépekkel az egyforma repülőterekre és egyforma szállodákba szállítja, ahol azután kis csoportokba terelik, és valaki elmagyarázza neki az adott hely különlegességeit. Az egész megoldható lenne egy kényelmes fotelból televízión és interneten keresztül, és az ember sokkal részletesebb, szebb bemutatókat élvezhetne, miközben nem lökdösnék, és nem kellene azon aggódnia, mijét lopják el. Globálisan is sokkal olcsóbb lenne.

Az ember memóriája meglehetősen pontatlan, de az elme néhány elmosódó memórianyomból képes egészen élénk, jól felépített konstrukciókat alkotni. Ezek a múlt hiedelmei. Sok közük van a múltban történtekhez, de a közösségtől származó forgatókönyvek, fordulatok beépítésével készítjük el őket, ezért ezek is hiedelmek.

A jövőről csak a múlt vagy a jelen nyelvén tudunk beszélni, gondolkodni. Hiányoznak azok a szavak, amelyek új helyzeteket, új találmányokat, új tárgyakat jelölnek. A mai jelen száz évvel ezelőtt leírhatatlan volt, mert nem ismerték a jelentését a komputer, internet, televízió, atombomba szavaknak - hogy csak néhányat említsünk.