D. Tóth Kriszta

Amikor becsapódik egy gyerek egy pár életébe, akkor ott olyan kapuk meg ajtók meg szobák is kinyílnak, amikről addig fogalmad sem volt. Hirtelen jön elő mindenkiből a saját anyja meg a saját apja és még mindenki más, tehát ott hirtelen sokan lesznek.

Gyerekként talán a legnagyobb dolog, amit kaphatok a szüleimtől, az, hogy szeretnek olyannak, amilyen vagyok. Hibázhatok, lehetek hülye, de érzem, hogy biztonságban vagyok akkor is, ha valamit elcseszek.

A felnőtté válás egyik legfontosabb állomása az, amikor az ember ránéz a szüleire, és azt mondja, hogy ők is halandó, törékeny, tökéletlen emberek, nem azok a szuperhősök, nem azok az illúziókkal teleaggatott lények, akiknek gondolta őket.

Erről szól a hit, hogy legyen kapaszkodód ahhoz, hogy könnyebb legyen neked magaddal élni, meg ezáltal másoknak veled.

A gyász egy nagyon intim dolog. Ahányan vagyunk, annyiféle. Ahhoz senkinek semmi köze, hogy te mikor és hogyan akarod elmondani vagy nem elmondani.

Egy ember a másik ellen, egy megélés a másik ellen, egy vélemény a másik ellen... hogy aztán ebből mi kerekedik ki a bíróság előtt, az sokszor magán a rendszeren múlik, hogy az a rendszer mennyire teszi lehetővé az igazság felderítését.

Az ember nehezen viseli, amikor a szabadságában korlátozza a saját teste, és azt mondja, hogy most állj meg, ezt most nem fogom tudni megcsinálni.

Segítsünk úgy, hogy a kontroll azé legyen, akin segítünk!

Egy párducmintás kabátban és egy kalapban meg kell tudni jelenni. Ahhoz, hogy ne a ruha viseljen téged, ahhoz kell nyomaték.

Annyival könnyebb hinni, mint gondolkodni!

Az jelzi, hogy valaki extro- vagy introvertált, hogy tölti a szereplés, a networkölés, a más emberekkel való kommunikáció, vagy inkább leszívja.

A tőkének nincs sem politikai, sem filozófiai, semmilyen értéke. A tőkének egyetlenegy értéke és érdeke van, az, hogy több legyen belőle, és ez mozgat párthovatartozástól, világnézettől függetlenül minden oldalt.

Az embereket nem lehet kárhoztatni azért, mert az igazságot üldözik.

Az ember akkor lesz felnőtt - legyen akárhány éves -, amikor elveszti mind a két szülőjét.

Erős nőnek lenni nem azt jelenti: mindig, mindenáron mindenkit le kell nyomnod. (...) Lehetsz amazon, sőt, legyél az, ha érzed magadban az elhivatottságot. Ölts páncélt, eredj a harcmezőre, győzd le Árészt, a háború istenét, mentsd meg a világot a gonosztól, állj ki az igazadért! Fantasztikus, ha meg tudod tenni, vagy legalább megpróbálni. De, az isten szerelmére, nem kell, hogy mindig, minden helyzetben a tiéd legyen az utolsó szó, a leghangosabban csattanó poén, a legokosabb érv. Ne érts félre, nem azt mondom, hogy játszd el a gyámolításra szoruló, klasszikus "gyenge nőt", csak azért, hogy a férfiak férfiasabbnak érezhessék magukat melletted. Egyszerûen csak merj veszíteni néha, aztán hagyd, hogy bekötözzék a sebeidet.

Az emberi elme és psziché nem szereti a kihívásokat, nem szereti megkérdőjelezni a saját dogmáit, hiszen azok szabják a kereteket az emberi élethez. A dogmáink biztonságot adnak. Megerősítésre vágyunk, nem önvizsgálatra. Mert az önreflexió, pláne annak az esetleges következménye (úgymint: belátom, hogy talán nem nekem van igazam, vagy nem CSAK nekem, újragondolom a dolgot, változtatok a hozzáállásomon és kommunikációmon) kemény meló. Szóval, ha olyan igazság jön szembe, ami alátámasztja, amiben hiszel, akkor megveregetheted a vállad, hátradőlhetsz elégedetten, megy a lájk. Ha viszont a te igazságoddal szemben álló igazság kerül eléd, viszketni kezdesz belül, kényelmetlenül érzed magad, meginog a belső biztonságérzeted... és - mondjuk - megy a passzív agresszív, de annál hangosabb komment.

Ne halogass! Ha valamit mondani akarsz, akkor mondd! Ha kíváncsi vagy, kérdezz! Ha úgy érzed, szereted, mondd ki: szeretlek! Öleld meg, csókold meg, most azonnal! Most, most, most.

Mennyivel egyszerûbb lenne, ha hinnék istenben! Na, nem mintha bármi okom lenne rá. Ha létezik is, egész biztosan totál diszfunkcionális alak. Semmiben, soha nem segített.

A stílus (...) nem terem magától. Meg kell vásárolni. Vagy megörökölni - mármint megtanulni, beszívni az anyatejjel, aztán megszilárdítani saját gyerekszobában.

Egyetlenegy percig se felejtsd el: aki veled tölti az idejét, nagyon szerencsés ember.