Ment a hûtlen nehéz fejjel. Visszamenne, de ő már nem kell. Érzi, hálátlan lett sorsa, Keserû könnye arcát mossa.

Kapcsolódó idézetek

1. Keserû dolog, ha az embernek deres fejjel kell beismernie elkövetett hibáit. De még keserûbb, ha már arra sincs ereje, hogy jóvá tegye. Leonyid Leonov
2. Elment egy asszony. Tegnap még szerette, Múzsája volt, és hite volt neki, Ma tudja már: a nő nem szereti. Elment egy asszony. És a férfi lelke A távozó után könnyezve száll, S úgy érzi: nem lesz többé verse már. Juhász Gyula
3. Megint a sírás fojtogatta, de gyorsan felült, és próbálta visszatartani a könnyeit. Elege lett a sírásból. Soha többé nem fog sírni miattuk. A könnyek haszontalanok, csak a gyengeséget jelzik, és nem méltó az emlékükhöz. J. R. Ward
4. Ki tegnap voltam, sírba szállt Veled, Ma más vagyok, megroppant keserû, Céltalan asszony, könnyázott szemû. Várnai Zseni
5. Szerelem, szerelem, Keserû szerelem! Miért bántál olyan Kegyetlenül velem? Te voltál szivemben Első és utósó, Nemsokára készül Számomra koporsó. Petőfi Sándor
6. Homlokán a harag rőt koszorújával s szinte tántorogva nehéz igazával indul Temesvárra süllyedni jeltelen, szörnyû mocsaradba, magyar történelem! Illyés Gyula
7. Keserû halál, hogy tőled el kellett örökre válnom. Hordom hát magamba rejtve égre nőtt, szikár magányom.
8. Az élet arca nem mindig nevet, bús könnyek szántják sokszor, és a múlt gyötörni jár még, az ég is borult, ha visszapillant rája néhanap. Várnai Zseni
9. Egy elmosódó arc, egy mosoly. Soványka vigasz annak, aki már semmit nem remél, s mint beszennyezett kút fölé, úgy hajol emlékei fölé.
10. Most már járom kálváriámat, Volt arcok utánam köszönnek S vén szívemre, míg botorkálok, Kegyetlenül, gúnyosan jönnek Új szerelmek s még fájóbb könnyek. Ady Endre