Edgar Allan Poe

Még nem dőlt el a kérdés, vajon az őrültség nem a legmagasabb rendû intelligencia-e.

De szerelmünk több volt, mint soké, Ki nagyobb, mint ő meg én, Okosabb, mint ő meg én S sem az angyalok a felhők felett, Sem az ördögök tenger fenekén Nem tehetik, hogy szívtől a szív, Elváljunk, ő meg én.

A lóvátevés összetett tudomány, amelynek alkotóelemei a kicsinyesség, az érdektelenség, az állhatatosság, a leleményesség, az elszántság, a közöny, az eredetiség, az arcátlanság és a vigyorgás.

A bánat - a mult A semmibe hullt...

Hogy uralkodnék szíveden, Ha a magamé sem szabad?

Bár volna örök álom életem! S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem Az öröklétnek hozza egy sugára.

Most Vihar s Elmúlás borúl, Jelenre, Múltra, konokul, Jövőm ragyogjon énvelem, Szép reménnyel neked s nekem.

Minden, mi van e bús világon, Álomba ködlő furcsa álom.

Vedd még e csókot, édesem! Mostan megyek, elbúcsuzom És ez legyen a búcsuszóm: Igazat mondtál énnekem, Bús álom az én életem...

Holt remények... Fáj az Élet... Éjbe vész a fénysugár... Kár ma élni, kár ma már!

Nő az éjjel, nő az árnyék, terjed egyre csöndesen S nem virrad meg - sohasem!

Síri csöndbe semmisülve, kábulattal elgyötörve, Álmot éltem, tébolyálmot, mint halandó senki más...

"Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár - Van... van balzsam Gíleádban?... Mondd meg - lelkem esdve vár..." S szólt a Holló: "Soha már!"

Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.

De szerelmünk több volt mint szerelem Tengerpart bús mezején - Irigyeltek még az angyalok is Fenn a felhők tetején.

Az angyalok - úgy érzem - odafenn, Ha suttognak szerelmesen, puhán, A lángoló igék közt sohasem Lelnek oly ájtatosat, mint "Anyám".

S csak rémes árnyak bálja, melyet A véres ablakokon át Ma itt disszonáns zene mellett Az utas kavarogni lát, A sápadt ajtóból ma rémek Folyója foly Örökké, s hova azok érnek, Van kacagás - de nincs mosoly.

A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak.

Akadnak (...) olyan titkok is, amelyek nem hagyják magukat elmondani.