Eötvös József

Nincs ember, ki néha életében vagyon után nem vágyódott volna, s míg emberek lesznek, kiknek szenvedéseit birtokunkkal enyhíthetjük, e vágyban nincs, mit szégyenlenünk kellene.

A szerelem - hogy e tárgyról, melyre épen azért csináltattak annyi hasonlatok, mivel annyiféle, a mennyi ember érzé, én is hasonlattal éljek - nem mindenkinek Pegazus, mely által magát elragadtatni engedi; vannak emberek, kik azt jól betanított paripa vagy épen kocsilóként használják, melyen magukat s holmijukat oda vontatják, hová tetszik.

A szív hamar megszokja a szerencsét.

A tömeget, melyet szenvedélyei megragadtak, egyes ember nem kormányozhatja többé.

Ha a közönség akár dicsérve, akár ócsárolva bizonyos iránynak indul, magát helyre igazíttatni nem engedi.

Ki a királynak alkalmat ad, hogy hatalmával jótéteményre élhessen, annak nincs miért pirulni előtte; a kérés, melyet tesz, mintegy ajándék, melyet nyújt.

Boldogsághoz két lény szükséges, ki egymást megértse azon mennyei pillanatokban, melyeket kedvesünk karjai között élvezünk, az egész világ hasztalan zúgolódik ellenünk: de nyugodt szerencséhez, s ez az, mit a házasságban keresünk, két szíven kívül, mely egymást érti, még vajmi sok kell!

A bátorság, mint a félelem, mindig ragadós.

Az életben sok mindenféle fájdalmak gyötrik az embert, és nem mondhatja senki előre, hogy a bánatnak valamely neme ellen biztosítva van; de épp oly sokfélék s különbözőek vigasztalásaink is.

Napjainkban az emberek a pénznek még előítéleteiket is feláldozzák. Ebből mérhetjük meg roppant hatalmát.

Nem ismeri senki oly tökéletesen önmagát, hogy a hatást előre mondhatná, melyet körülményeinek változása reá gyakorolni fog.

Nincs senki, ki e világon semmitől sem félne; nincs senki, ki bizonyos tárgyak előtt, melyeknek látásán mások elijednek, nem tartaná meg bátorságát.

Az erényeket úgy értelmezi mindegyikünk, hogy magát az erényesek sorából ki ne zárja: mindenki oly morált képez magának, mely mellett megélhessen.

Nem évek: az, mit bennök tapasztalánk, tesz aggá.

A tudománynak az legfőbb átka, hogy amit tanultunk, egészen soha sem felejthetjük el.

Az élet nagy pillanatai észrevehetetlenül közelítenek, s csak akkor vesszük észre, ha elmúltak már.

Legtöbb emberekre nem annyira maga a hatalom gyakorol hatást, mint az azt környező külső fény.

Egyik legnagyobb hibája az időnek, hogy haladás közben nincsen semmire kímélettel, s hogy oly sietve fut el a legszebb fejek fölött, mintha nem volna érdemes csak egy percig megállania.

Minden ember igazságtalan, némelyik mert elvei nincsenek, mások épp ez elvek szigorúsága által.

Kis öröm az embert inkább boldogítja, mint bármily nagy szerencse; valamint a kis viola bármily nagy fánál kedvesebb, mert összeszedhetjük, s mert szívünkhöz fér.