Eötvös József

Két ember igen szeretheti egymást, anélkül, hogy azért boldog legyen.

Ha tudnám azt, hogy holnap halok, magam ásnám meg síromat, s magam feküdnék bele, hogy e végszolgálatot is csak magamnak köszönhessem.

A dicsvágy egymagában nem boldogít, mint egyáltalán senki sem merítheti egész boldogságát egy forrásból, de a dicsőség gondolata emel s tettre serkent: ez az, mi által bizonyos helyzetekben, s kitûnőbb egyediségeknél a boldogságra szükségessé válik.

Van egy pillanat, melyen túl a félelem kétségbeeséssé válik, gyávákból hősöket tesz.

Boldogság nem örömeinktől függ, sőt néha közelebb áll a fájdalomhoz; miként a föld soha több virágot nem hajt, mint miután sokáig téli álmában kopáran állt; miként a nap legszebb pillanata az, mely éppen az éjre következik: így szívünk akkor telik el legszebb érzeményekkel, akkor sugározik legtisztább fényben, miután soká kopáran, soká sötéten állt; mintha az örömnek is könnyek kellenének, mint a napnak eső, hogy a téren fölépíthesse szivárványát sugaraival.

Erős meggyőződés szavai ellenállhatatlanok, s ha annyi ezerek közül, kik mióta földünk forog, létünk titkait új meg új vallások felállításával iparkodtak megmagyarázni, alig van egy, ki legalább néhány hívet ne talált volna.

Ha eszünkbe jutna, mik voltak legnagyobb következésû tetteinknek indítóokai; mi gyenge szellő kellett utunk megváltoztatására, mi kis szikla, hogy szerencsehajónk elmerüljön; ha magunknak megvallanánk, mennyiszer mentünk tovább oly utakon, melyeket elejétől fogva rosszaknak tartottunk, csak mert álszemérem nem engedte mást választanunk; mert inkább gyengék s alávalók voltunk, minthogy magunktól is megvetett társaságunk által azoknak tartassunk: - nem lennénk oly büszkék.

Egyike a sors legfőbb jótéteményeinek, hogy éltünk legnehezebb pillanataiban, midőn kettős út előtt állva, a választás látszólag tőlünk függ, közönségesen ő határoz helyettünk.

Az emberi szívben az öröm- s fájdalomnak csak egy bizonyos mennyisége fér meg; ha a kehely egyszer színig telve van, a tenger árjai átmehetnek rajta, s egy cseppel sem fogják nevelni tartalmát; ha a mérleg egyszer elveszti egyensúlyát s a serpenyők egyike bizonyos pontig lement, rakj rá mázsákat, s míg terhe alatt el nem törik, mélyebbre nem nyomhatod le.

Ne ítéljünk senki fölött, kit meg nem hallgattunk.

Száz eset van a világon, hol az, ki valamely gonosztettet követett, maga mint tanú áll elő más ellen.

Oh, miért vannak törvények, melyeknek szükségéről az ész meg nem győződhetik, s melyeknek teljesítésénél a jobb ember szívét borzadás tölti el!

A dicsőség legédesebb részét nem a dicsőített maga, hanem azok élvezik, kik hozzá közel állanak; ők nem gyanítják, hogy a magasztalások nagy része nem érdemelt.

Nehéz dolog embereket észre hozni; de vannak alkalmak, midőn az is nehézséggel jár, hogy őket eszüktől megszabadítsuk.

Ha a szabadságról lemondunk, legalább egyenlőséget kell érte becserélni, hogy magunkat boldogoknak érezhessük.

Az ok, melynél fogva a legildomosabb emberek is az életben annyi ballépést követnek el, abban fekszik, hogy kevés kivétellel, másokról magunk szerint ítélünk, s midőn őket valamire bírni akarjuk, csak oly indokokat használunk, melyek magunkra nézve meggyőző erővel bírnának.

A tudós hazája széles e világ, szoktuk mondani; de ne feledjük soha, hogy Magyarország is ehhez a világhoz tartozik.

A gyermek szándékának a férfiban akarattá kell fejlődnie.

Tudományos az iskola, tudományos a tanítás ott, de csakis ott, ahol tudósok tanítanak.

Van-e közöttünk csak egy is, aki ne emlékeznék életének olyan óráira, mikor képzeletében látta magát, amint saját javának, talán életének feláldozásával egyetlenegy tettel egy fél óra alatt menti meg vagy teszi naggyá hazáját? Szép órák ezek; hiszen a gyermekszobára emlékeztetnek; de a férfihez csak akkor méltók, ha lelkesedést tudunk belőlük meríteni arra, hogy azt, amit egy fél óra alatt nem tehetünk, éveken át folytatott kitartó munkával teljesítjük.