Feldmár András

Válaszút előtt állok: jobbra menjek, balra menjek? Ha túl sokáig gondolkozom, és sátrat verek ott, ahol a három út egy pontban találkozik, akkor az életem triviálissá, unalmassá válik. Itt ahhoz kell bátorság, hogy döntsék, és menjek. Jobbra vagy balra, mindegy, csak menjek! Gondolhatok az életre úgy is, mintha kaszinó volna. Ha játszani akarok, fogadni kell! A pénzemet gyorsan rá kell tennem a pirosra vagy a feketére: vagy nyerek vagy veszítek, de ha sokáig gondolkozom (és vajon min is?), kimaradok a játékból, és csak ácsorgok a rulettasztal mellett, kezemben a zsetonokkal.

A motiváció jóval fontosabb, mint a talentum. A legjobb zongorista az lesz, aki élvezettel gyakorol.

Amikor az ember nem tudja feldolgozni az élményeit, mert annyira meg van ijedve, vagy mert annyira intenzív az élmény, akkor előfordul, hogy lelassul az idő, és megmutatkozik a számok valósága.

A szeretet tulajdonképpen nagyon-nagyon közel áll a figyelemhez. Tehát nem mondhatom azt, hogy szeretlek, ha nem figyelek rád.

A gyerekeket beskatulyázzuk, iskolába küldjük őket, mintha egyforma kis állatkák lennének. És akkor ott szenvednek. Ha pedig valami bajuk van, akkor nem azt mondjuk, hogy nahát, talán egy másik környezet jobb lenne neki, hanem (...) hívjuk a pszichológust.

A trauma egy olyan esemény, ami annyira megrázza az organizmust, hogy azt követően nagyon nehéz újra megtalálnia valakinek az egyensúlyát. Tehát a trauma az olyasvalami, ami megtörtént, de amiről nem lehet beszélni, amivel kapcsolatban úgy kell tenni, mintha soha meg sem történt volna.

Ha én valakit szeretek, akkor biztos, hogy nem fogom őt megszégyeníteni. Mert a szeretet egyik alapvetése az, hogy tudnálak bántani, de nem foglak. Ez a minimum ahhoz, hogy én azt mondhassam, hogy szeretlek. Mert ha azt mondanám, hogy nem tudnálak bántani, az hazugság. Vagy én akkor egy hatalom nélküli senki vagyok. Tehát hogyha azért nem bántlak, mert nem tudlak bántani, az nem jelenti azt, hogy szeretlek. De ha tudnálak bántani, és elhatároztam, hogy nem foglak soha, akkor szeretlek. Ha én azt ismételgetem, hogy én szeretlek, szeretlek, szeretlek, és közben bántlak, akkor mégsem szeretlek. És hogyha megszégyenítelek, akkor sem. Akkor bántlak. A bántás szerintem nem lehet szeretet. Az én szókincsemben az egy bántás.

Van-e élet a börtön után? Sokak számára nincs. A legtöbben szabadulás után újra ugyanott kötnek ki - erőszak, árulás közepette.

Minél többen hallgattok, annál fontosabb, hogy csak arról beszéljek, ami fontos.

Senki sem kicserélhető, senki sem helyettesíthető. A szeretet eltûnik, ha általánosítunk, ha személytelenítünk.

Van-e értelme az életnek? Hála istennek, nincs! Mert ha lenne, akkor mindenkinek tudnia kellene, mi az, és komolyan kellene vennünk! De szerencsére nincs! Akkor tehát szabadok vagyunk, hogy mindannyian egyenként magunknak kreáljunk értelmet.

A szem arra való, hogy kontaktusban tudjak maradni valakivel, aki messze van, akit nem tudok elérni. Vagyis látni tudlak, de megérinteni nem tudlak.

Az a bátorság, hogy az ember azt csinálja, amit akar, attól függetlenül, hogy mennyire fél. Tehát a félelem tulajdonképpen olyan lesz, mint az időjárás: hogy ha meg akarlak látogatni, akkor nem foglak fölhívni, hogy hát akkor most nem jövök, mert esik az eső. Akkor inkább esernyővel foglak, esernyőt fogok venni, és akkor is meglátogatlak, ha esik az eső.

A tökéletességre való törekvés azért van, mert nem hiszünk a szeretetben.

Az akaratnak csak egy igazi dolga van: akarni nem akarni.

A szüleink szerettek volna szeretni minket, csak nem tudták, hogyan.

Hallgasd meg, hogy mit mond a szíved. Vannak olyan vágyaink, amiket belénk injekcióztak. Amiket más akart, hogy mi vágyjunk. Sok olyan vágyunk volt, amire valaki azt mondta, nem jók, és számûztük őket valahova messzire. A szívünk pontosan tudja, hogy mit akarunk, és mit nem akarunk. Ha az egysejtû organizmusok tudják, mit akarnak, akkor te is tudod!

Akkor van vége a traumának, amikor el tudod mondani másoknak, mit tettek veled, és ők sírnak, nem te. Annyiszor kell elmondani, amíg te már (...) olyan jól tudod elmondani, hogy a közösség gyászolja és siratja meg, amit veled tettek. De ezt csak úgy lehet megtenni, ha az ember őszinte.

Az igazi beszélgetés az, amiben az igazság megmutatja magát. Egy jó dialógus szeretettel teli, amiben sem a másik nem tudja, mi a tuti, sem én, de ha jóindulatúak és őszinték vagyunk, megjelenik közöttünk az igazság. Nagy élmény.

Alkoholista nincs, csak léteznek olyan emberek, akik inkább isznak, mint hogy mást csináljanak.