A gyerekeket beskatulyázzuk, iskolába küldjük őket, mintha egyforma kis állatkák lennének. És akkor ott szenvednek. Ha pedig valami bajuk van, akkor nem azt mondjuk, hogy nahát, talán egy másik környezet jobb lenne neki, hanem (...) hívjuk a pszichológust.

Kapcsolódó idézetek

1. A gyerekek megsínylik az ilyesmit. (...) Jobban, mintsem a környezetük valaha is gondolná. A fájdalmat, a visszautasítást, a valahova tartozás hiányát. Olyasmi ez, amit nem lehet csupán kedvező életkörülményekkel jóvátenni. Nem pótolja az iskoláztatás, a kényelmes otthon, a biztos jövedelem vagy a kezdő tőke valami szakmához. Agatha Christie
2. Túlpatologizáltuk a gyermekkort, és a mai gyerekek már szinte gumiszobákban nőnek fel, nehogy megsérüljenek. Csakhogy így esélyük sincs felkészülni a való életre. Anna Lembke
3. A gyerekek, akár a kutyák. Ha cseszegetik őket, azt hiszik, tényleg megérdemlik.
4. Az a rendszer, amelyben sokféle sérültségû, hátrányú diák van beömlesztve egy osztályba - nincs semmilyen "átlagos" közeg -, az lelkileg és szellemileg is káros a benne élőknek. Kováts Laura Rozália
5. A gyerekek sebezhetővé tesznek minket. Fredrik Backman
6. Tenni valamit, bármit, azt nehéz. Sokkal könnyebb hibáztatni a szülőket, a kormányt, a tanárt. De ha még sikerül is bûnbaknak kikiáltani valakit, attól a problémák nem fognak megoldódni.
7. A gyerek azért kezd el hazudni, mert attól fél, hogy ha megmondja az igazat, elfordul tőle a szülő, a tanár vagy a barát. De ha nem fordul is el, legalább megbünteti. Olyan, mintha arra szocializálnánk egymást otthon és az iskolában is, hogy valamiféle homogén színházat játsszunk. Mindenki játssza meg azt, akinek lennie kellene, de senki se legyen önmaga, még véletlenül se. Aki önmaga, arról megvan a véleményünk. Feldmár András
8. Az osztályozást én meg ki nem állhattam. (...) Hogyan lehet egy gyereket, aki azt sem tudja még, hogy merre hány méter, számokkal beskatulyázni? Ezt nem vakarja le róla senki, a jó szót viszont magával fogja vinni, amíg csak él. A jó szóval kell tanítani. Pál Dániel Levente
9. Az orvosképzés lassú. Tanítanak minket békákon, disznókon és halottakon gyakorolni, mielőtt élőkhöz érhetnénk. Könyörület nélkül oktatnak. Úgy nevelnek, mint a gyerekeket és néha fogják a leggyengébb fiókát és egyszerûen kilökik a fészekből. Mindannyian felnövünk, és kétségbeesünk, mikor odaérünk, hogy megragadtunk-e minden alkalmat, ami adódott, hogy élhessünk. Annyira elfoglaltak vagyunk, miközben próbáljuk elhagyni a fészket. Nem gondolunk arra a tényre, hogy odakinn nagyon hideg lesz. (...) És mire a saját lábunkon állunk, egyedül maradunk.
10. Nem voltam valami nagy véleménnyel az iskoláról. Azt láttam ugyanis, hogy fogják a kisgyerekeket, futószalagra sorakoztatják őket, aztán tápanyagokat és vitaminokat adnak nekik, hogy nőjenek és erősödjenek, meg persze tudást és tapasztalatot is pumpálnak a fejükbe, mint ahogy a ketchuposüvegeket töltik. Aztán amikor a gyerekek már mind jól tápláltak, talpraesettek és okosak, a futószalag véget ér, és egy kitüntetéssel a mellkasukon kilövik őket a hideg ûrbe. Boldoguljanak, ahogy tudnak! És ezt tartottam a legnagyobb árulásnak. Hogyan is lehetne elvárni valakitől, hogy önmaga találja meg az útját, amikor a világ már enélkül is elég bonyolult? Fehér Boldizsár