Fodor Ákos

Noét se nagyon szerethették, akik nem ácsoltak bárkát.

Én kevesekhez tartozom - de legalább keveseknek is.

Ne terítsetek. Ne bontsatok ágyat. Csak búcsúzni jöttem.

Az megrontás, ha gyönyörre tanítasz, vagy ha bûntudatra?

Az élet úgyis mondja önmagát; rohan a rohanás, árkon-bokron át. - Ám, ha a Világ szólalhat meg benned: állj meg. Hajts fejet. Hangjának adj nyelvet.

A legdrágábbat, a legkedvesebbet, az egyetlent, mi valóban Egyetlen indulás előtt léggömböd kosarában találod. És mindig, hajszál- pontosan ennyi, sőt: ez a túlsúly Választhatsz.

A rés méretén múlna, hogy amit látsz: azt nézed, vagy lesed?

Asszony és férfi becsülje egymásban a Gyufát, a Mécsest.

Érd be a gyönggyel: ne kérd a kagylót.

Miért is bánok magammal keményen - kérded - sőt olykor embertelenül? Tekintsd a hangszert, s tûnődj a tényen: a húr is csak akkor zeng, ha feszül.

Tükröt és órát csakis antik-korában néznek magáért.

Én nem sokáig szeretnék élni, hanem csak jól és szépen.

Jöhet a jövő - úgyis jön - nem hívom.

Mindaddig vártalak, míg el nem értelek s a Pontnyi Pillanat támasz-pontunk marad, hol nincs enyém-tied.

Nyelvem elolvad a szádban, számban elolvad a nyelved. Szóviharból kimenekedvén: k ö z l ü n k.

Úgy nézz rá, mint ha utoljára láthatnád. (Lehet, hogy tényleg...)

Tudok nem vágyni Elérhetetlenekre: tudok örülni.

A csók: költészet.

Aki s ami nem a vágyakról szól: az a vágyakról hallgat.

Adj, adj és még adj! Gátlás nélkül, mohón, (...), adj, ahogy napozol: nem tudva, mért vagy, ki vagy, kié s hol vagy! Ma add, mit kaptál. Hamis pénz a "holnap".